Page 104 [104]
102 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
sikeres program bizonyos időszakokban (pl. Mehmet Ali Talat elnöki periódusa
2005-2010 között vagy Mustafa Akinci elnöksége idején 2015-2020 között)
kiegészül a ciprusi konfliktus rendezésére vonatkozó valós igényekkel. Ezekben
az időszakokban ugyan fennmaradt a különállást hangsúlyozó külpolitikai reto¬
rika, ugyanakkor aktív és tettre kész lépések történtek a sziget újraegyesítésével
kapcsolatban. Utóbbiakat nagyban korlátozza, hogy a legszorosabb külkapcso¬
lati viszony természetesen Törökországgal alakult ki, amely a belpolitikai és
gazdasági folyamatok mellett az , ÉCTK" külpolitikai mozgásterét is befolyá¬
solja. Ankara észak-ciprusi politikai jelenlétének legfontosabb érdekérvénye¬
sítő szervei a Leíkosában működő török nagykövetség, valamint az 1997-ben
létrejött úgynevezett Társulási Tanács. Utóbbiak politikai szerepvállalásának és
befolyásának az országrészben állomásozó 30-40 ezer török katona ad nyoma¬
tékot, amely a török ciprióták védelmének biztosítása mellett természetesen a
török érdekérvényesítést is segíti. A politikai pártok közül hagyományosan az
UBP tekinthető a török (geo)politikai érdekek észak-ciprusi képviselőjének, a
baloldali és centrum kormányzatok kapcsolata Ankarával általában kritikusabb
időszakokat eredményez. A török ciprióták nemzetközi kapcsolatainak egyéb
viszonylatait természetesen jelentősen korlátozza az elismertség hiánya. Ez
ugyanakkor manapság már korántsem jelent teljes izoláltságot, Észak-Ciprus
politikai és gazdasági interakciói a 21. században egyértelműen frekventáltabbá
és széleskörűbbé váltak. Az országrész megfigyelő státuszt kapott az Iszlám
Konferencia Szervezetében (OIC), a nyugat-azsiai Gazdasági Együttműködés
Szervezetében (ECO), valamint a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi
Vörös Félhold Mozgalomban (ICRO). Bár a Ciprusi Köztársaság európai uniós
csatlakozása óta az északi országrészben szüneteltetik az acquis communautaire
(közös vívmányok) bevezetését és használatát, azonban a török ciprióta közös¬
ség többször is részesült uniós támogatásokból. A multilaterális szerveződések
mellett a bilaterális kapcsolatok tekintetében is pozitív változás érzékelhető.
A Ciprusi Köztársaságban vagy Törökországban fenntartott nagykövetségeiken
keresztül több állam de facto konzuli szolgáltatásokat biztosít az északi or¬
szágrészben, míg az , ÉCTK" Törökországon kívül még 20 országban tart fenn
reprezentatív irodákat, köztük Budapesten is. Ezek a képviseletek jelzik, hogy
a török ciprióta kormányzatok , külpolitikája" a béketárgyalások intenzitásától
függetlenül ällandösitotta az „ECTK” nemzetközi legitimäläsät, illetve a ket
országrész különállásának elismertetését célzó stratégiát.