Page 103 [103]
A KONFLIKTUS GEOSTRATÉGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK 101
vát támogatja. A CTP szoros kapcsolatot ápolt a görög ciprióta AKEL-lel, ami
évtizedekig támadási felületet biztosított az ellenfelek, főként az UBP számára.
A populista támadások gyakorta kiélezték a politikai vitákat a CTP és az UBP,
illetve azok vezetői, Özker Özgür és Rauf Denktas között. Az UBP mellett a
CTP Törökországot is gyakran éles kritikával illette, sérelmezve asszimilációs
törekvéseit, a konfliktus megoldását hátráltató hozzáállását vagy az északon ál¬
lomásozó török katonák számát (Ekici 2019). A párt évtizedekig tartó ellenzéki
pozíció után 2005-ben delegált először államfőt, Mehmet Ali Talat vezetésével
2010-ig kormányozta az északi területeket. Noha Talat alapvetően mérsékelt
és kompromisszumkész Ciprus-politikát képviselt, progresszív hozzáállását
az Annan-terv utáni bizalomvesztés időszakában kevéssé tudta kihasználni.
Az államfőket delegáló pártok nyomvonalán haladva a következő említésre
méltó formáció a Közösségi Felszabadítás Pártja?. A szociális és társadalmi
kérdésekre fókuszáló párt a kemalista ideológia liberális és demokratikus alap¬
elveire koncentrált, alapvetően a baloldali és a centrum szavazóinak próbált
alternatívát biztosítani. A párt 1976-os alapítása után rögtön a nemzetgyűlési
szavazatok 209-át nyerte el, amely a következő években is jellemző maradt,
ugyanakkor jelentős emelkedést nem tudott felmutatni. A helyhatósági válasz¬
tásokon azonban sikeresen szerepeltek, példának okáért a párt által delegált
Mustafa Akinci 1976 és 1990 között végig Nicosia északi részének (Lefkosa)
polgármestere tudott maradni. A politikus aktív szerepet játszott a párt megúju¬
lásában is: 2007-ben több párt egyesülésével jött létre a Közösségi Demokrácia
Pártja". A szociáldemokrata orientáltságú TDP aktívan támogatta Mustafa
Akinci elnökválasztási kampányát, amelynek segítségével Lefkosa egykori pol¬
gármesterét a szavazatok 60,5%-aval az ÉCTK államfőjének választották. Noha
Akinci békepárti és kompromisszumkész vezetőként került az elnöki székbe,
ugyanakkor az óriási várakozásokkal ellentétben nem tudott áttörést elérni.
Sikertelenségének számos belföldi és nemzetközi vonatkozása volt, amelyek
közül kiemelten fontos volt Ankara és Akinci alapvetően hűvös és feszültsé¬
gektől sem mentes kapcsolata.
A török ciprióta oldalon önálló külpolitikai stratégia kialakítására csak kor¬
látozott lehetőségek kínálkoznak. Általánosságban elmondható, hogy a függet¬
lenség 1983-as egyoldalú kikiáltása óta a török ciprióta , külpolitika? célja az
országrész különállásának és szuverenitásának nemzetközi legitimációja, illetve
a Ciprusi Köztársaság felbomlásának elismertetése. Ez az egyébként kevéssé
5 Toplumcu Kurtulus Partisi - TKP
36 Toplumcu Demokrasi Partisi - TDP