Oldal 279 [279]
OCR
Ha a három megközelítés alapján a kultúrát a szervezeti tanulás perspektívájából fogalmazzuk át, akkor az integrációs modellben a vezetők az , oktatók" a közösség konszenzussal fogadja el a , tananyagot? A differenciációs modellben a tanulásnak több forrása van, ezért az eredmények nem koherensek egymással, de a közösséget alkotó csoportokon (szubkultúrákon) belül konszenzus van. A fragmentációs modellben a tudás forrása sokkal inkább egyéni, mint kollektív tapasztalat. A szervezeti kultúrán belül érdemes külön vizsgálni a vallási kultúra sajátosságait. Az alábbiakban kísérletet teszünk beazonosítani Meyerson és Martin hármas modelljének vallási kultúrára alkalmazható elemeit. Az integrációs modellből a vallási kultúrára a konzisztencia forrása lehet jellemző. Az egyházi közösségekre kifejezetten érvényes a tagok által egymással megosztott értékek, hitek és előfeltevések rendszere, ami a kultúrát egyfajta ,kötőanyaggá" teszi, összetartva széthúzó csoportokat és egyéneket. A vallási közösség tudatában van annak, hogy az egyetértést a közösen vallott értékek, a , hitvallás" alkotja. Kevésbé tudatos, hogy a kultúrát a látható és deklarált hitelvi alapokon túl láthatatlan rétegek is alkotják, amelyeket a premisszák, alapfeltevések mozgatnak. A kultúra rétegeivel kapcsolatban több kutató megfigyelését is idézni lehetne, amelyek a vallási kultúrára is alkalmazhatóak. Trice és Beyer szerint a szervezeti kultúra külső, látható rétegét alkotják a szertartások, rítusok, ünnepségek, az értékeket szimbolizáló hősök, az alapító kulcsszereplők szellemi öröksége, a róluk keringő történetek, egyéb mítoszok, legendák, sajátos nyelvezet, szimbólumok, öltözködés és logó." Erre a megközelítésre épít Johnson és Scholes kulturálisháló-elmélete is, amelyben hét látható, felszíni csomópontot azonosít, amelyek jól megfigyelhetők vallási szervezeteknél is: paradigma, szervezeti struktúra, hatalmi szerkezet, ellenőrző rendszer, jelképek, ritualék, torténetek.'* Goldmann a jéghegymodelljében szintén kiemeli a szervezeti kutúra látható elemeit, megkülönböztetve a láthatatlan elemektől, amelyeket , rendkívül fontosnak" tart, bár nehezen mérhetők és a legkevésbé tudatosak.!° Hofstede hagymamodellje ugyanerre az alapvetésre épit. A hagyma külső rétegét a szimbólumok alkotják, ezt követi a hősök (szerepmodellek) rétege, a harmadikat a rítusok (szervezeti szokások) alkotják, míg legbelül található az értékek 7 TRICE-BEYER 1984, 655. 0. 18 JOHNSON-SCHOLES-WHITTINGTON 2009, 4.07. 0. 19 BELENYESI 2021, 14. 0.
