Oldal 279 [279]
Ha a három megközelítés alapján a kultúrát a szervezeti tanulás perspektívájából
fogalmazzuk át, akkor az integrációs modellben a vezetők az , oktatók" a közösség
konszenzussal fogadja el a , tananyagot? A differenciációs modellben a tanulásnak
több forrása van, ezért az eredmények nem koherensek egymással, de a közösséget
alkotó csoportokon (szubkultúrákon) belül konszenzus van. A fragmentációs mo¬
dellben a tudás forrása sokkal inkább egyéni, mint kollektív tapasztalat.
A szervezeti kultúrán belül érdemes külön vizsgálni a vallási kultúra sajátosságait.
Az alábbiakban kísérletet teszünk beazonosítani Meyerson és Martin hármas mo¬
delljének vallási kultúrára alkalmazható elemeit.
Az integrációs modellből a vallási kultúrára a konzisztencia forrása lehet jellemző.
Az egyházi közösségekre kifejezetten érvényes a tagok által egymással megosztott
értékek, hitek és előfeltevések rendszere, ami a kultúrát egyfajta ,kötőanyaggá" teszi,
összetartva széthúzó csoportokat és egyéneket. A vallási közösség tudatában van
annak, hogy az egyetértést a közösen vallott értékek, a , hitvallás" alkotja. Kevésbé
tudatos, hogy a kultúrát a látható és deklarált hitelvi alapokon túl láthatatlan rétegek
is alkotják, amelyeket a premisszák, alapfeltevések mozgatnak. A kultúra rétegeivel
kapcsolatban több kutató megfigyelését is idézni lehetne, amelyek a vallási kultú¬
rára is alkalmazhatóak. Trice és Beyer szerint a szervezeti kultúra külső, látható
rétegét alkotják a szertartások, rítusok, ünnepségek, az értékeket szimbolizáló hő¬
sök, az alapító kulcsszereplők szellemi öröksége, a róluk keringő történetek, egyéb
mítoszok, legendák, sajátos nyelvezet, szimbólumok, öltözködés és logó." Erre a
megközelítésre épít Johnson és Scholes kulturálisháló-elmélete is, amelyben hét
látható, felszíni csomópontot azonosít, amelyek jól megfigyelhetők vallási szerve¬
zeteknél is: paradigma, szervezeti struktúra, hatalmi szerkezet, ellenőrző rendszer,
jelképek, ritualék, torténetek.'* Goldmann a jéghegymodelljében szintén kiemeli
a szervezeti kutúra látható elemeit, megkülönböztetve a láthatatlan elemektől,
amelyeket , rendkívül fontosnak" tart, bár nehezen mérhetők és a legkevésbé tuda¬
tosak.!° Hofstede hagymamodellje ugyanerre az alapvetésre épit. A hagyma külső
rétegét a szimbólumok alkotják, ezt követi a hősök (szerepmodellek) rétege, a har¬
madikat a rítusok (szervezeti szokások) alkotják, míg legbelül található az értékek
7 TRICE-BEYER 1984, 655. 0.
18 JOHNSON-SCHOLES-WHITTINGTON 2009, 4.07. 0.
19 BELENYESI 2021, 14. 0.