Oldal 280 [280]
OCR
szintje, amely alapján a tagok eldöntik, hogy mi a jó, és mi a rossz." Minden vallási közösségre jellemző a külső jegyek dominanciája, amelyből következtetni lehet a kultúra lényegi tartalmára. Így válik érthetővé, hogy egy egyházi közösség számára miért olyan fontos a liturgia általa megélt és ismételt formája, a zene, a megjelenés, a berendezés, a kegytárgyak és azok jelképrendszere. A fentiek alapján egyértelmű a szervezeti tanulás szerepe a kultúra látható rétegeiben. Egy közösségi cselekvés akkor válik rítussá, ha a jelképek jelentése elfogadottá és azok gyakorlása rutinná válik. Mindkettő a szervezeti tanulás eredménye lehet. A kultúra nem látható szintjét alkotják egyházi közegben is az értékek, feltevések, hiedelmek, érzések és attitűdök, amit Schein kettébont a maga kultúramodelljében. Az explicit szint látható jegyeinek szintjét követi az implicit szint két rétege: az egyik szinten a közösség fejében világosan megfogalmazott értékek vannak (értékek szintje), ami tovább bontható a vallott és követett értékekre; a legmélyen implicit szinten találhatók a rejtett előfeltevések, az alapvető hiedelmek, amelyek rendszerint nem tudatosak, viszont annyira kézenfekvőek, hogy a tagok tényként, bizonyítást nem igénylő adottságként fogadják el őket.?! , Egy kultúra tagjai sokszor nincsenek is tudatában kultúrájuk rétegeinek egészen addig, míg egy másik kultúrával közvetlenül nem szembesülnek"? A kultúra láthatatlan rétegeiben lévő tudás ugyanúgy szervezeti tanulási folyamat eredményeként jön létre, mint a látható szinten, de a generációk észrevétlenül adják át, és az újak nem tudatosan építik tudásukba. Szintén az integrációs kultúramegközelítésből kölcsönözhetjük az alapító vezetők vagy általában a vezetők kultúraalakító szerepét.? A külső körülményekhez való alkalmazkodás tanulásában a tapasztalaton túl az alapítók sikeres mintái mérvadóak. Az ő hiedelmeik, értékeik és előfeltevéseik belső ellenállás nélkül válnak a vallásos szervezet részévé. Lényeges kiemelni ezen a ponton Bakacsi megjegyzését, mely szerint a hiedelmeken változtatni azért nehéz, mert előbb bizonyítani kell, hogy az alapítók előfeltevései tévesek voltak. „Egy hiedelemrendszert megvältoztatni viszont jóval nehezebb, mint kialakítani, ezért az alapítók mindig mélyen otthagyják lenyomatukat a szervezet kultúrájában!" Ha kultúraváltásról beszélünk, akkor a legtöbb esetben a kultúra láthatatlan rétegeiben lévő tudás lesz az újabb szervezeti tanulási folyamat legnagyobb akadálya. Tudásszociológusok szerint minden közösségnek van egy , plauzibilitási struktúrája? amelyet az általa elfogadott hit- és cselekvésminták készlete alkot, amely meghatározza, hogy mely új elgondolásokat 20 B. NAGY 2008, 41. 0. 21 BAKACSI 2.006, 229. 0. 22 SCHEIN 1996, 236. 0.; idézi BAKACSI 2004, 249. 0. 23 BAKACSI 2006, 226—227. 0. 4 Uo. 226. 0.
