Page 235 [235]
helyzetben alkalmazható. Természetesen lehet olyan helyzet is, amikor a segítő
kényszerül annak a belátására, hogy a kliensét nem tudja ezzel a feltétlen elfogadás¬
sal kísérni. Abban a helyzetben ez a lelkigondozö önreflexiöjänak az „eredmenye”,
tudatosítja, hogy nem működik ez a professzionális segítő kapcsolat, és — ha van
erre igény a kliensben — delegálhatja őt másik szakemberhez.
A feltétlen elfogadás"? a másik ember komolyanvételét jelenti. Az elfogadása an¬
nak, hogy minden ember élete egyedi, saját személyiségfejlődési tapasztalatokkal
rendelkezik, ezekhez másképp viszonyul, és ezekből más következtetéseket von
le a saját életében. Arra tehát egyáltalán nincs szüksége, hogy a segítő megossza
vele a saját tapasztalatait, hiszen neki a maga életében kell megtalálnia azokat az
erőforrásokat, amelyek továbbvezethetik a saját útján. A tanácsokkal sem tud mit
kezdeni, mert éppen a , magáéval" sem tud mit kezdeni, nemhogy a másikéval.
Nagy segítséget kap ebben a kontrollált jelenlétben működő segítő a nondirektív
szemléletmódból, hiszen bár a késztetései, segíteni vágyása sodorná sokszor a ta¬
nácsok megfogalmazásának irányába, tudja, hogy az a biztonságos közeg, amelyre
a kliensnek szüksége van ahhoz, hogy dolgozhasson a személyes tartalmaival, hogy
megélhesse azokat, direkt eszközökkel nem teremthető meg. A nondirektív kon¬
zultáció nagyfokú tudatosságot és gyakorlatot igényel. Nem lehet szakkönyvekből,
esetleírásokból, jegyzőkönyvekből elsajátítani. Mélyen akommunikáció kapcsolati
dimenzióiba ágyazottan működik, és csak a beszélgetőtárs jelenlétében értelmez¬
hető." Meglátni a másik ember istenképűségét, elfogadni, hogy másként látja a
világot, mint ahogy a segítő gondolná, hogy látnia kéne — nagy kihívás és feladat
ez a lelkigondozó számára.
Rogers nagy hangsúlyt helyez a segítői jelenlét hitelességére. A lelkigondozó a be¬
szélgetés közben nem szerepet játszik, nem egy jól elsajátított terápiás eszköztár
professzionális alkalmazójaként van jelen. Nem gondolja magáról, hogy feladata
lenne bármilyen szempontból is diagnózist, ítéletet alkotnia a beszélgetőtársáról.
Teljes, koncentrált jelenlétével van a kliense mellett, folyamatosan reflektál mind¬
arra, ami benne történik, a saját belső folyamataival végig kapcsolatban marad
(önkongruencia). A lelkigondozó nagy hangsúlyt helyez annak a tudatosítására,
hogy a személyiségével való teljes jelenlét nem engedi meg azt sem, hogy a szakér¬
19 BAUMGARTNER 2003, 44.6—448. 0.
20 FABER-SCHOOT 2002, 136-137. 0.