Page 235 [235]
OCR
helyzetben alkalmazható. Természetesen lehet olyan helyzet is, amikor a segítő kényszerül annak a belátására, hogy a kliensét nem tudja ezzel a feltétlen elfogadással kísérni. Abban a helyzetben ez a lelkigondozö önreflexiöjänak az „eredmenye”, tudatosítja, hogy nem működik ez a professzionális segítő kapcsolat, és — ha van erre igény a kliensben — delegálhatja őt másik szakemberhez. A feltétlen elfogadás"? a másik ember komolyanvételét jelenti. Az elfogadása annak, hogy minden ember élete egyedi, saját személyiségfejlődési tapasztalatokkal rendelkezik, ezekhez másképp viszonyul, és ezekből más következtetéseket von le a saját életében. Arra tehát egyáltalán nincs szüksége, hogy a segítő megossza vele a saját tapasztalatait, hiszen neki a maga életében kell megtalálnia azokat az erőforrásokat, amelyek továbbvezethetik a saját útján. A tanácsokkal sem tud mit kezdeni, mert éppen a , magáéval" sem tud mit kezdeni, nemhogy a másikéval. Nagy segítséget kap ebben a kontrollált jelenlétben működő segítő a nondirektív szemléletmódból, hiszen bár a késztetései, segíteni vágyása sodorná sokszor a tanácsok megfogalmazásának irányába, tudja, hogy az a biztonságos közeg, amelyre a kliensnek szüksége van ahhoz, hogy dolgozhasson a személyes tartalmaival, hogy megélhesse azokat, direkt eszközökkel nem teremthető meg. A nondirektív konzultáció nagyfokú tudatosságot és gyakorlatot igényel. Nem lehet szakkönyvekből, esetleírásokból, jegyzőkönyvekből elsajátítani. Mélyen akommunikáció kapcsolati dimenzióiba ágyazottan működik, és csak a beszélgetőtárs jelenlétében értelmezhető." Meglátni a másik ember istenképűségét, elfogadni, hogy másként látja a világot, mint ahogy a segítő gondolná, hogy látnia kéne — nagy kihívás és feladat ez a lelkigondozó számára. Rogers nagy hangsúlyt helyez a segítői jelenlét hitelességére. A lelkigondozó a beszélgetés közben nem szerepet játszik, nem egy jól elsajátított terápiás eszköztár professzionális alkalmazójaként van jelen. Nem gondolja magáról, hogy feladata lenne bármilyen szempontból is diagnózist, ítéletet alkotnia a beszélgetőtársáról. Teljes, koncentrált jelenlétével van a kliense mellett, folyamatosan reflektál mindarra, ami benne történik, a saját belső folyamataival végig kapcsolatban marad (önkongruencia). A lelkigondozó nagy hangsúlyt helyez annak a tudatosítására, hogy a személyiségével való teljes jelenlét nem engedi meg azt sem, hogy a szakér19 BAUMGARTNER 2003, 44.6—448. 0. 20 FABER-SCHOOT 2002, 136-137. 0.
