fogják a személyes meggyőződésünket. Még ha csupán rekonstrukció lenne is a
válasz megtalálása, azt akkor is mindig a saját kontextusunkban, saját szavainkkal,
saját képeinkkel fogalmazzuk újra, valójában konstruáljuk meg. A válasz ránk van
bízva. S ennek drámáját láthatjuk a bibliai szereplők példáin keresztül is."
Jónás könyve mellett sok más példa is eszünkbe juthat. Miért távozik szomorúan
(Mk 10,22) a gazdag ifjú, s mire indítja ez az érzés? Változik-e a tékozló fiú bátyjának
gondolkodása (Lk 15,30)? De még olyan, történeti beszámolókat tartalmazó könyvek,
mint a Krónikák második könyve is egy nyitott gondolattal ér véget, amely az úton
járás folyamatjellegét és be nem fejezettségét hangsúlyozza: , Ezt mondja Círus per¬
zsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg
engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az
ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!" (2Krón 36,23)
Talán legkiélezettebben Márk evangéliumának befejezésében, pontosabban be
nem fejezettségében jelenik meg ennek a bevonódásnak az igénye. Márk evangé¬
liumának legrégebbi kézirataiban az evangélium utolsó mondata a 16. fejezet 8.
verse, amely szerint az asszonyok, miután senkit nem találtak a sírban, és egy , fehér
ruhába öltözött ifjú" (Mk 16,5) hirdette nekik Jézus feltámadását, , kijöttek, és el¬
futottak a sírbolttól, mert remegés és rémület fogta el őket; és senkinek sem mondtak
el semmit, mert féltek" (Mk 16,8). Hogyan lehet befejezni egy evangéliumot ezzel
a mondattal? Máté, Lukács és János a feltámadott Jézus találkozásairól, majd Jézus
utolsó szavairól írnak evangéliumaik utolsó fejezeteiben. Lehetséges, hogy Márk
ezt tudatosan nem tette meg?"
A bibliakutatók évtizedek óta tárgyalják Márk evangéliumának befejezését. Egye¬
sek valószínűtlennek tartják, hogy az ókori ember számára értelmezhető lett volna
egy ilyen nyitott befejezés. Szerintük eredetileg nem a 8. versnél ér véget a fejezet,
de a befejező rész a legrégebbi kéziratokból elveszett. Mások szerint , az 1. századi
műfaji elvárásokat a kognitív műfajelmélet fényében — a műfaj irodalmi megköze¬
lítésére építve a kognitív (pszichológiai) megközelítéssel — vizsgálva" Márk nyitott
befejezése nemcsak megfelelő, hanem kívánatos is. Ez a nyitott befejezés szerintük
éppen azért lehet az eredeti változat, mert Márknak az volt a célja, hogy így vonja
be a hallgatóságot a történet folytatásába és személyes átélésébe. Így gondolkod¬
tassa el őket mindarról, amit az ezt megelőző tizenöt fejezeten keresztül leírt Jézus
személyéről, megváltói munkájáról és követéséről. A nyitott vég szerepe az olvasó
tudatos bevonása: a hit válaszát várja tőle, hogy higgyen abban, hogy amint előtte