Oldal 74 [74]
is erős a folyamatjellege. Ha ezeknek a hosszú idő alatt kiformálódott teológiai
gondolatoknak, tanításoknak a lényegét nem folyamatszerűen láttatjuk, hanem
pillanatszerűen rögzített , tantételekben adjuk tovább, az olyan, mintha egy madár
szárnyalását egy fényképen próbálnánk bemutatni"? Egy-egy dogmatikai tanításhoz,
etikai döntéshozatalhoz, bibliai szakasz értelmezéséhez vezető út dinamizmusa,
hosszú folyamata, vitája, kapcsolatisága és személyessége könnyen elvész akkor, ha
csak pillanatfelvételeket látunk, vagy ha csak a végeredménynek számító egyetlen
mondatot mutatjuk meg a diákoknak. A hitoktatásban és a teológiában a tanítás so¬
rán mind a tananyag, a közvetítésre szánt tartalom, mind a tanulás folyamatiságáról
könnyen elfeledkezünk, pedig rendkívül meghatározóak, s a kettő szorosan össze is
kapcsolódik. A tanítás mögött álló történet legalább annyira része a tanításnak, mint
maga a tétel. Bibliai szereplők mondatai vagy egyháztörténeti személyek tanításai a
történeteikkel együtt érthetők meg. A szerzetesként évtizedeken át a megigazulást
kutató Luther kálváriájával együtt fogható fel a nagy reformátor sola fide tanításá¬
nak tömörsége. A kanyargós utat bejáró fiatal Ágoston életútjával együtt érezhető
meg a kegyelem tanításának megnyugvást adó ereje.
Egy történet tanulsága, egy tanítás magva nagyon nehezen lenne megtanítható
,tananyagként; a történet nélkül. Az Isten-ember kapcsolatokröl szóló bibliai
történetek esetén fokozottan igaz, hogy egy tanítás lényegének megérzéséhez és
megértéséhez nélkülözhetetlen a tanítás megszületésének története és a benne
szereplők akár hosszú éveken át zajló élettörténeteinek és életkérdéseinek meg¬
ismerése. Ennek a folyamatnak a bemutatása nagy segítségünkre lehet abban is,
hogy elfogadjuk, hogy a mai tanulásunk is folyamatjellegű.
Személyes bevonódás
A személyes részvétel, az előzetes ismeretek, a hozott előfeltevések, a belső világ,
az egyéni kontextus erősen meghatározó részei a bibliai elbeszélésekben nyomon
követhető tanulásnak." Láthatjuk ezt a személyes kapcsolódást — vagy konstruktív
pedagógiai szakkifejezéssel élve lehorgonyzást — az Ószövetségben a ,miért?”-kér¬
désekben, a próféták kérdéseiben vagy éppen a kivonulás és a vándorlás elbeszélé¬
seinek nyílt végű kérdéseinél, de már a megkérdezésjellegű legrégebbi kérdésekben
is. Megfigyelhettük az újszövetségi szereplők megszólalásainál is, vagy Jézus feléjük
intézett, éppen ezt a személyes bevonódást igénylő kérdéseinél is, amely talán leg¬
20 STONE 1995, 276. o.
2 Lásd LÁSZLÓ 2024, 56—58. o.