Oldal 73 [73]
Folyamatjelleg
A Biblia tanulásának alapvető jellemzője a folyamatjelleg, amelyt legszemlélete¬
sebben az úton járás képe helyez elénk. A Biblia embere nem készen kapja az is¬
meretek halmazát, s nem az a feladata, hogy azt átvegye. Sokkal inkább jellemző a
tanulására, hogy egész életén át tanul, formálódik, alakul a tudäsa. („Tanitsatok meg
ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár
lefekszel, akar fölkelsz!” 5M6z 11,19) Az egész Ószövetség narratív hagyományát az
a kérdés alapozza meg, hogy mit jelent Istennel járni az úton. Az ószövetségi ember
elbeszéléseiben még akkor is az úton lévő ember egzisztenciális tapasztalatai fogal¬
mazódnak meg, amikor fizikailag már régóta letelepedett a közösség." , A tanulás
itt az a folyamat, amelyben az Isten megtapasztalt szeretete az Isten törvénye iránti
engedelmességgé változik a nép életében"? Az Újszövetségben Jézus saját magát
azonosítja az úttal (Jn 14,6), s kôvetôit állandó úton járásra hívja, mint amely az
egyetlen lehetőség a tanulásra, a hitkérdésekben való fejlődésre és az Atyával való
találkozásra. A tanítványság nem a kész, teljes állapotot jelenti, hanem a folyamatos
úton járást: a missziói parancs , tegyetek tanítvánnyá" (Mt 28,19) gondolata nem a
befejezett állapotra utal, hanem egy olyan állandó alakulásra, amelyet a , tegyétek
az embereket tanulóvá" fordítás fejezne ki jobban.
A tanulás pedig nem egyszerűen még több ismeret megszerzését jelenti, hanem a
meglévők átrendeződését, az ismert információk személyes értelmezését, az addig
fennálló tudáselemek kapcsolatrendszerének változását, minőségi formálódását. Áb¬
rahámnak, Mózesnek, Dávidnak és más nagy embereknek nehéz példákon keresztül
kell egy egész életen át tanulnia, mit jelent az Istennel megélt bensőséges, párbe¬
szédes, valóban ráhagyatkozó kapcsolat. Naamánnak az új tudás érdekében annyit
kell tennie, hogy más szemszögből kell látnia a környezetét, beleértve a szomszéd
ország folyóját (2Kir 5) is. Jónásnak át kell értékelnie egész addigi istenképét (Jón 4)
és a zsidó népen kívül más népekhez fűződő kapcsolatát is. A tanítványoknak nem
elég arról számot adni, hogy mások kinek mondják Jézust, hanem a saját válaszukat
(Mk 8,29) is meg kell fogalmazniuk. A Hegyi beszéd tanításait hallgató tömeg nem
új törvényt kap (Mt 5,17), hanem az általa jól ismert szabályoknak láthatja meg a
szabadító erejét. A feltámadottal való találkozások pedig egészen új kapcsolatokat
hoznak létre, a legnagyobb minőségi változást alakítják ki a tanítványokban addig
felhalmozódott tudáselemek között.
Már az első keresztény közösségek életében, de később, az egyház története során
is azt látjuk, hogy a megfogalmazódott tantételek, vallási tanítások kialakulásának
18 Lasd VARGA 2020.
19 VLADAR 1995, 575. 0.