Oldal 31 [31]
seiről még aktív teológiai tanárként és intézményi vezetőként ismételten megfo¬
galmazhattam néhány gondolatot.! Ami nyomtatásban megjelent, ma is olvasható.
Mindegyikük a maga korára tekintett, akár elhangzott dékáni beszéd, akár csak írott
tanulmány volt, ezért lehet, hogy újra át kellene gondolni őket. Most nem erre, ha¬
nem arra vállalkozom, hogy a kötet témájában — teológia és tanulás — vessek papírra
néhány gondolatot. A teológia tanulásához csak mint az egyes ember tevékenysé¬
géhez közelíteni, tehát sem az egyetemet, sem az egyházat nem tartva szem előtt,
természetesen képtelenség. Viszont ez a szempont is megérdemel némi figyelmet.
Ma is sokszor elhangzó óvó figyelmeztetés egyházunkban, amelyet Dietrich Bonhoef¬
fer 1933-ban írt le. , Sokkal kisebb kár, ha sokan, akik talán igazi teológusok lettek
volna, inkább jó jogászok vagy orvosok lesznek, mint ha csak egyvalaki is teológus
lesz, akinek nem kellett volna. A bőséges teológiai utánpótlás mindig kétértelmű
jelenség!? Az a valóságos veszély lebeghetett szeme előtt, amely akkor fenyeget, ha
belső elhívás nélküli, társadalmi rangot, biztonságot és kényelmet, tehát csak egyé¬
ni érvényesülést kereső fiatalok választják a lelkészi hivatást. Jó ötven évvel később,
amikor itthon hirtelen megugrott a teológiai tanulmányokra jelentkezők száma, és
már kilátásba helyezték a hazai teológiai képzés állami elismerését, tiszteletbeli dok¬
torunk, Vajta Vilmos (1918—1998) a skandináv modellt kötötte lelkemre: ne zárjuk el
a teológia tanulásának lehetőségét azok elől, akik akár már eleve, akár csak a tanulmá¬
nyok végén döntenek úgy, hogy nem akarnak lelkészek lenni. A műveltség bizonyos
teolögiai alapismereteket is feltételez: miért ne legyenek a társadalomban magas fokú
teológiai ismeretekkel rendelkező tanárok, orvosok, jogászok, természettudósok és
más hivatású emberek, közöttük természetesen politikusok is? Ne szűk értelemben
vett lelkészképző intézmény legyünk hát, hanem teológiai műhely, kutatóhely, amely
párbeszédben áll más tudományágak művelőivel, és közben az egyházi szolgálatra
is felkészíti az arra jelentkezőket. Ez természetesen két, egymástól nagyon eltérő
szempont, amelynek vitái nagyrészt meghatározzák nemcsak az egyetemi teológiai
képzésnek a különféle reformtörekvéseit, de sokszor feszültségforrást is jelentenek
az említett oktatási intézmények és a fenntartó egyházak viszonyában.
Az evangélikus teológiai hagyomány eredetileg nem látott ellentétet e kettő, egy¬
részt a hit tartalmának tudatos végiggondolása, a tanítás, másrészt pedig a hit tovább¬
! Lásd REuSS 1989; 1992a; 1992b; 2005.
? BONHOEEFER 2017, 329. 0.