Page 136 [136]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
leszámolásokkal párhuzamosan zajlott. A , nagy tisztogatás" után, az 1940-es évek
elejére a régi mongol kiváltságos réteget mint társadalmi csoportot lényegében
felszámolták, és a kolostori kincstárak rendszere is megszűnt."
Az erőszakos kollektivizálás kudarca után 1932-1934 között bevezetett , új
fordulat" —politika immár kevésbé drasztikus eszközöket használt. Leállították
az erőszakos szekularizációt — ennek következtében ismét tízezrek tértek vissza a
kolostorokba -, miközben új törvényt alkottak a jasok adóztatásáról. A magántu¬
lajdon - elsősorban a pásztorok megélhetését biztosító állatállományra vonatko¬
zó - részleges elismerése alapján újjászervezett rendszer végül a gazdasági helyzet
javulását, a társadalmi feszültség enyhülését hozta. Az erőltetett kollektivizálás
kudarcot vallott, az első ötéves terv összeomlását, a gazdasági fejlődés megtorpa¬
nását hozta. Az a politikai elképzelés, amely a gazdasági érdekeket alárendelte a
társadalmi struktúra drasztikus átalakításának, megbukott." Ugyanakkor az osz¬
tályharc, mint cél az évek során a propaganda hatékony eszközévé, és akormányzat
fontos indokává vált olyan kampányok lebonyolítása során, mint az államosítás, a
jas-kampány vagy a kollektivizálás. Ezen keresztül fogalmazhatták meg azokat az
emancipációs narratívákat, amelyek szükségesek voltak ezen ellentmondásos és
rövidtávon jellemzően kudarcos folyamatok lebonyolításához." Ezekakampányok
elérték — politikai — céljaikat, mindeközben a tetemes gazdasági károk mellett
jelentős emberáldozatot is követeltek. Bár pontos adatok valószínűleg sohasem
fognak rendelkezésünkre állni, az kijelenthető, hogy a 20. század negyvenes éve¬
ire a politikai leszámolások legalább 100 000 áldozatot követeltek, elpusztítva a
nagyjából egymillió főt számláló mongol lakosság tíz százalékát."
A mongoltársadalom szocialista átalakítása nemcsak a régi társadalmi csoportok
felszámolásával járt, de olyan új rétegek kialakításával is, amelyek ahagyományos
nomád társadalomtól teljesen idegenek voltak. Bár a mai Mongólia területén
már évszázadokkal korábban voltak erődített települések, amik a nomádok által
lakott pusztán a városias környezet, az urbanizáció előfutárai voltak, ezek első¬
sorban csak a kivételeket jelentették ahagyományos életmódot folytató nomádok
környezetében. A 20. század elejéig elsősorban a kolostorok és azok környéke,
a bogd gegeen székhelye, Ikh Khüréé (Ulánbátor elődje), illetve a jellemzően
kínai — később orosz - kereskedői központok, Maimachen, Uliastai képviselték a
legfontosabb településeket, városias központokat. A feudális mongol társadalom
és a hagyományos életmód nem is lehetett volna messzebb a kapitalista, ipari
társadalomtól, így gyakorlatilag az a társadalmi osztály sem jött létre, amelyik
a forradalom és a szocializmus építésének eszköze lehetett volna. Ez volt az oka
annak, hogy az 1921-es forradalom után csak fokozatosan, a szovjet tanácsadók,
illetve a Komintern hathatós politikai iránymutatásának köszönhetően alakult
ki Mongóliában az a társadalomra vonatkozó szocialista narratíva, ami a későbbi
512 BAWDEN 1968: 301.
515 BAWDEN 1968: 379.
54 MYADAR 2017a: 13.
515 MYADAR 2017a: 16.
134