politikai alternatíva, ami a szovjetek iránti teljes elkötelezettséget kétségbe vonja.
Ez megteremtette a politikai alapját annak, hogy a szovjetek által elmaradottnak
tekintett mongol társadalmat milyen prioritások mentén alakítsák át.
Az állam több országos programot hajtott végre annak érdekében, hogy a mongol
társadalmat az előző rendszertől elszakítsa. A régi társadalmi struktúrák lebontá¬
sában az első határozott lépés a khamjilga (szolgalmi) rendszer megszüntetése volt
1922-ben. A feudális előjogok, a külföldi cégekkel szembeni tartozások eltörlése, a
shav" különleges legeltetési jogainak korlátozása, határozottan javította a korábbi
alávetett réteg, az aratok helyzetét. Az egykori kiváltságosok kezébenlévő vagyon
kisajátítása az 1920-as évek közepén kezdődött, igazi lendületet azonban az évtized
végén kapott. 1928-ban az összes állatállomány 1396-a volt még a kezükben, ez az
arány a következő évtized elejére 4,590-ra csökkent."
A kisajátítások második jelentős hulláma a kolostori kincstárak (jas) felszámo¬
lására indított kampány volt. Az 1930-as évek elején Mongóliában még csaknem
800 kolostor és - a korábbi években velük szemben hozott intézkedések ellenére —
majdnem 80 000 láma volt, illetve több mint 7 700 kolostori kincstár. Az ezek
felszámolására a kollektivizálás újabb lépcsőjeként indított kormányzati program
számukat 1932-re 2 700 körülire csökkentette. "" Ahogyan a vonatkozó fejezetben
láttuk, ezeknek az intézkedéseknek a kormányzat, és általában a mongol gazdaság
szempontjából is inkább negatív következményei voltak. A gazdasági helyzet drä¬
maian romlott, a nagyobb állatállománnyal rendelkező pásztorok inkább lemond¬
tak a szaporulatról, vagy felélték állataikat, hogy elkerüljék a - Magyarországon
is ismert — rendszerellenessé (kulákká) minősítés vádját, valamint a magasabb
adókat. A kollektivizálás miatt elkobzott ,közös" állatállományt nem gondozták."
A folyamat így ugyan politikai célját elérte, és a korábbi kiváltságosok gazdasági
bázisát megszüntette, de az állam nem tudott élni a lehetőséggel. A kampány így
az 1932-es lámalázadáshoz, és egy gyakorlatilag majdnem polgárháborút ered¬
ményező elégedetlenségi mozgalomhoz vezetett, vezetőit pedig hamarosan a
,baloldali elhajlás" vádja érte.
Miközben ezek a modernizációnak nevezett folyamatok a mongol társadalom egy
jelentős részét emancipálták, komoly gazdasági károkatis okoztak. Az új, egyenlő,
osztály nélküli társadalom eléréséért tett lépések épp a mongol társadalom azon
rétegei ellen irányultak, amelyek a jelentősebb gazdasági erőforrások birtokában
voltak, az új elképzeléseket pedig nem sikerült hatékonyan működtetni. Ebben
komoly szerepet játszott az is, hogy a mongol nomád, aki gyakorlatilag együtt él
állataival, nehezen tudta azokat a közösség tulajdonaként , elképzelni". A hatéko¬
nyan gazdálkodó, gyarapodó pásztorok ebben a rendszerben hamar a társadalom
perifériájára szorultak, osztályidegennek bélyegezték őket, akiknek , bűncselek¬
menye” az erőforrások - az állatállomány - magántulajdonként való kezelése
volt. Az így vizsgálat alá vont társadalmi csoport megbüntetése a nagy politikai