Page 122 [122]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
is a kollektivizálás irányába kényszerítette a mongol pásztorokat." Ugyanakkor
azt is érdemes megjegyeznünk, hogy az állam által irányított mongol gazdaság a
háború alatt korántsem volt képes olyan teljesítményre, ami biztosította volna az
ország ellátását. Ezzel kapcsolatban két tényt is le kell szögeznünk. Egyrészt bár a
központi kormányzat és az MNEP mindent elkövetett annak érdekében, hogy a
kollektivizálással kapcsolatos szovjet mintákat a lehető leghatékonyabban végre¬
hajtsa, valószínűleg képtelen lett volna az országot ellátni a még az 1940-es évek
elején is létező magánszektor teljesítménye nélkül. Másrészt hiába tartotta magát
az az elképzelés a második világháborúval kapcsolatos mongol narratívában, nem
csak a szocialista propaganda időszakában, hogy a mongolok igen jelentős támo¬
gatást nyújtottak a Szovjetuniónak - s az ország kétségkívül sok esetben erőn felül
teljesített az állati eredetű termékek és egyéb nyersanyagok szállításának terén -,
valójában a háború alatt sem lett volna képes gazdaságát működtetni a szovjet
támogatások nélkül. Az ebben az időszakban a nemzetközi piacoktól és a hagyo¬
mányos kereskedelmi partnereitől, így például Kínától is elszigetelt, és egyedül a
Szovjetunió által elismert Mongólia, csupán északi szomszédja - és gyakorlatilag
egyetlen szövetségese — segítségére számíthatott az 1921-es forradalom óta eltelt
két évtizedben a belpolitikai harcok és a kollektivizálás okozta sokkból ekkor még
regenerálódni képtelen mongol gazdaság hiányzó teljesítményének pótlásához.
A háború során nemcsak a két ország gazdasági, politikai együttműködése
erősödött meg. A Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió olyan szoros kapcso¬
latba került egymással, hogy az ország az élet számos területén alig különbözött a
Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének tagjaitól, és ez a helyzet Mongólia
jogistátuszának kérdését is felvetette. Az ország területe de jure még mindig Kína
részét képezte, és a déli szomszédnak esze ágában sem volt erről lemondani. Hiába
merült fel a Kínai Katonai Bizottság Operatív Parancsnokságán 1942 januárjában
az esetleges autonóm stätusz megadasa a mongoloknak*® - bizonyos mértékig
visszatérve az 1915-ben kialakított megállapodáshoz -, ezt az ötletet végül elve¬
tették. A második világháború végül alapvetően új helyzetet teremtett e kérdés
megoldása tekintetében is.
A világháború utolsó évét már egyértelműen a belső- és kelet-ázsiai térség újrafel¬
osztását célzó diplomáciai egyezkedés határozta meg, amelyben a Szovjetunió - a
szövetségesek jóváhagyásának köszönhetően -— abszolút vezető szerepet játszott.
Japán teljesen kiszorult a képből, Kína pedig belső konfliktusai megoldására töre¬
kedett. A szovjet célok egyértelművé válását bizonyította, hogy az Ulánbátorban
szolgálatot teljesítő szovjet nagykövet, A. Ivanov 1943 decemberében határozott
kéréssel fordult Choibalsanhoz, felszólítva, hogy kezdjenek tárgyalásokat a mon¬
gol-kínai kapcsolatokról. Choibalsan 1944 januárjában utazott Moszkvába, ahol
167 A szabályozás értelmében a szövetkezeteknek biztosította a jogot a legelőterületek kiválasz¬
tására. Ez a független pásztorok lehetőségeit korlátozta, hiszen nem terelhették szabadon
a jószágaikat. Azokat, akik ezt megtették, a helyi vezetők gyakran büntetéssel sújtották.
Morozova 2009: 112.
168 MOROZOVA 2009: 116.
120