Page 59 [59]
MONGÓLIA A 20. SZÁZAD ELEJÉN
kötelességüket, nem vettek részt a bogd kíséretében. """ Végül hosszú utazás után,
1875. október 3-án érkeztek meg Urgába,"" ahol beiktatták pozíciójába agyermek
bogd gegeent. A szertartás alatt átnyújtották neki a mongol történeti hagyomány
szerint a hatalom jelképének számító pecsétet, melyre mandzsu, mongol és tibeti
nyelven a következő szöveget vésték: , Parancs által kinevezett, a vallást felvirá¬
goztató, élőlényeket boldogító jauzandamba láma pecsétje", valamint megkapta a
beiktatását kinyilvánító , arany okiratot"? is.
A hagyományos procedúra nem zajlott zökkenőmentesen, amiben szerepet ját¬
szott, hogy a mandzsu uralkodó épp abban az évben halt meg. Tonghzi császártól
már 1872-ben jogot kapott a hagyományos sárga gyaloghintó használatára, és az
egyházfő hatalmát hagyományosan jelképező aranypecsétet is megkapta egy 1874.
12. hónap hetedikén kelt parancs értelmében, de az ezzel együtt adományozott
kitüntetést már csak 1875-ben, az új mandzsu császár, Guangxu (uralk. 1871.
augusztus 14.-1908. november 14.) rendelkezése alapján vehette át.
Miután családjával együtt a mongol fővárosba érkezett és megkapta beavatását, a
mongol buddhizmusban egyedülálló módon?" hatalmas birtokok ura lett, de nem
élhette tovább a négyéves gyerekek szokásos életét. Játszania alig volt szabad, ideje
nagy részét a folyamatos tanulás tette ki, hiszen nem csak a buddhista tant kellett
megismernie és a tisztségével járó kötelezettségeit elvégeznie, de tibeti lévén a
mongol nyelvet is meg kellett tanulnia." Emellett az őt megelőző hét újjászületés
által örökül hagyott történeti hagyomány, szokásjog, a buddhista szertartásrend
minden elemét pontosan ismernie kellett, el kellett sajátítania annak érdekében,
hogy betölthesse hivatalát.
A folyamatos tanulás mellett természetesen ellátta szerzetesi, vallási kötelességeit
is. Bár világi, politikai kérdésekben a mandzsu udvar korlátozni akarta a főlámát,
a Mongólián belül a legnagyobb tekintélynek örvendő - és az egyik leghatalma¬
sabb vagyonnal rendelkező - tisztség képviselője, számos kérdésben a mongolok
vezetőjeként foglalt állást már 1911-et megelőzően is.
A tibeti születésű mongol főlámákkal kapcsolatos bizalmatlanság a legutóbbi időkig, még a
rendszerváltás után működött kilencedik megtestesüléssel szemben is megfigyelhető volt.
Bármennyireis fontos Tibet amongol buddhizmus történetében, mindigis amongol hagyo¬
mány megcsúfolását jelentette, hogy ,idegen" területen, s nem Mongóliában született újjá a
mongol buddhista egyház vezetője. Az 1991-ben megnevezett kilencedik megtestesülést is
sajátos légkör vette körül. A buddhista mongolok közül sokan nem tekintették legitimnek,
amiben az is közrejátszhatott, hogy Őt nem a hagyományos körülmények között iktatták
be. Ebben természetesen az akkori politikai helyzet is jelentős szerepet játszott. SZILÁGYI
2010a: 119-131.
A források adatai közöttitt egyéves eltérés mutatkozik. Egyes források 1874. 10. hó 13. napját
jelölik az érkezés dátumaként. Az eltérések véleményem szerint a valódi megérkezés és a
beiktatás időpontjának összecseréléséből adódnak. SZILÁGYI 2004: 29.
Teljes mongol nyelvű szövegét lásd: JAMSRANJAv 1998: 11-12.
Abogd volta mongol buddhista hierarchia egyetlen tagja, aki magántulajdonnal rendelkezett.
Mongol nyelvtanára, Badamdorj nagyon jó véleménnyel volt tanítványáról: , A mongol
nyelvben igen jó, bár a tibetiben nem megfelelő." DAMDINSÜREN 1959: 9.
57