Page 58 [58]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
ellentmondás, hogy miközben a mandzsu kormányzat befolyását folyamatosan
erősíteni próbálta, részben épp a mandzsu kormányzat mongol buddhistáknak
juttatott anyagi támogatásának köszönhetően, a kolostorok és a lámák számának
folyamatos növekedésével a mongol buddhista kolostori rendszer is egyre meg¬
határozóbb szerepet játszott a mongol társadalomban. Később részben ennek is
volt köszönhető, hogy a mandzsu dinasztia összeomlása után kialakult hatalmi
vákuumban a magát függetlennek kikiáltó halha-mongolterületen nem egy világi
előkelő, hanem a mongol buddhisták vezetője szerezte meg a politikai hatalmat.
Miután a mongol követség megérkezett Lhászába, a hagyomány szerint a dalai
láma és a pancsen láma közreműködésével kiválasztották az új reinkarnációt. Maga
a szertartás egyes elemeiben hasonlított a dalai lámák mandzsu korban bevezetett
kiválasztási ceremóniájára, amelyben inkább a szerencse, mint a tényleges, meg¬
fontolt döntés játszott nagyobb szerepet."
Az új megtestesülés kiválasztását követően, a dalai lámától megkapta szerze¬
tesi nevét," majd elhagyva a Tibetet, megkezdte csaknem egy évig tartó útját a
mongol fővárosba, Urgába.""? Még indulását megelőzően nagy összeget, csaknem
51 ezer lan ezüstöt bocsátottak rendelkezésére az udvartartás ellátása és a saját
kényelmének biztosítása érdekében." Utazása során Oinghaiba tibetiek, attól
tovább Urgáig már halha mongolok segítették útját.
A mongolok nem minden bizalmatlanság nélkül fogadták az új főlámát, hiszen
nem tekinthették teljesen közülük valónak; voltak olyan előkelők, akik megtagadva
200 Az 1792-es tibeti-nepáli háború lezárása után a mandzsu császár megnövekedett hatalmát arra
is fel szerette volna használni, hogy beavatkozzon a dalai és pancsen láma reinkarnációjának
kiválasztásába. A hagyományos módszerrel szemben a sorsolást pártolta, és ennek érdekében
egy arany urnát is küldött Tibetbe, amiből a jelöltek neveit kihúzhatták. Érdekes, hogy a
kínai kormány még az 1959-es erőszakos bevonulása után is erre az eseményre hivatkozva
próbálta bizonyítani, hogy Kína Tibet feletti fennhatósága, sőt Tibet Kínához tartozása már
jóvalkorábbanis egyértelmű volt és történelmi tény. Ezt az elég gyenge lábakon álló érvelést
természetesen a Tibet függetlenségét támogatók könnyen meg tudják cáfolni, mivel a sor¬
solásos választás soha nem volt teljesen elfogadott módszer, és az ilyen különlegesen fontos
újjászületések kiválasztásakor mindig a hagyományos eljárást követték az ezzel megbízott
tisztsegviselök, fölämäk. SHAKABPA 2000: 182; HOFFMAN 1986 (2001): 91-95.
A8. jebtsundamba tibeti neve ngag bdang blo bzang chos kyi nyi ma bstan ‘dzin dbang phyug,
amelynek Javzanagvaanluvsanchoijinyamdanzanvanchigbalsambuu a halha valtozata. Jelentése
yszent, magas értelmu, a tan napfényes vallasat birtoklö ragyogö fényesség.
Urga (mong. örgöö - , palota"), a mai főváros, Ulaanbaatar korábbi neve. A szakirodalomban
mind a Khüree, mind az Urga megjelölést egyaránt használják. Az 1924-es szocialista forra¬
dalom győzelme után változtatták a város nevét Ulaanbaatarra. A mongol fővárost 1911-ig,
a mandzsu uralom végéig Ikh khüree ( , Nagy kolostor") néven emlegették. A Teokratikus
Mongol Állam kikiáltásával egyidőben nevét Niislelkhüree-re ( , Főváros kolostor”-ra), majd
1924-ben Ulánbátorra (Ulaanbaatar, , Vörös hős") változtatták. Az egykori kolostorváros
alapításától fővárossá válásáig, 28 alkalommal , költözött". TELEKI 2012: 11.
A bogd kincstárából 40 ezer lant, a négy halha aimagtól 10 ezer lant, a mongol nemesektől,
előkelőktől további ezer lant kapott.
202
203
56