ségbe, az aimagba tömörültek. Vezetőik
számára kötelezővé tették a legalább
háromévenkénti aimag-gyűlés, a chuul¬
gan látogatását, melyeken a mandzsu
adminisztráció képviselői ismertették
meg velük az új rendeleteket. A gyűlé¬
sek elnöke közvetítő szerepet töltött be
a mandzsu adminisztráció legmagasabb
rangú mongóliai képviselői, a helytartók
(amban)'® felé. Azamban hivatala abogd
gegeen kormányának 1911-es megala¬
kulása után természetesen megszűnt, és
helyüket az új kormány által kirendelt
tisztviselők vették át.
A mandzsu korszakban a mai Mongó¬
lia területén négy káni aimagot találunk.
Ezek nyugatról kelet felé haladva a Zasagt
khan aimag, a Sain noyon khan aimag,
| a Tüsheet khan aimag és a Setsen khan
4. kép Mandzsu kori mongol előkelő nő aimag voltak. Közülük legkésőbb — 1725¬
(Fénykép: Nikolaj Charushin, ben - a Sain noyon khan aimagot hozták
1888, Urga. Forrás: Néprajzi Múzeum.) létre a mandzsuk úgy, hogy a Tüsheet
khan aimag 19 legnyugatibb khoshuu-jat
szervezték új közigazgatási egységbe. A 20. század tízes évei végén Mongóliában
éveket eltöltő Maijskij szerint Külső-Mongólia 4 aimagjában 91 előkelői családnak
mintegy 410 tagja élt, akik a férfi népesség kb. 0,196-t tették ki, míg az alávetett la¬
kosság különböző csoportjai összesen nagyjából a lakosság 4896-át, a lámák pedig
a népesség 44,596-át képviselték."" Az ország teljes lakosságát ekkor nagyjából
600 000 főre becsülték."