Page 54 [54]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
3. kép Maimacheni mandzsu törvényszék (Fénykép: Nikolaj Charushin,
1880-as évek. Forrás: Néprajzi Múzeum.)
Az 1900-as évek elején felerősödő mandzsuellenes megmozdulások legfőbb kár¬
vallottjai a kínai kereskedők voltak, mivel a Kínával szembeni elégedetlenség
legegyszerűbb kifejezési eszköze az volt, ha kínai kereskedőtelepeket romboltak
le. 5§ Helyüket csak fokozatosan és igen lassan vették át mások, többnyire oroszok
vagy mongolok.
A mandzsuk uralta Mongóliában a közigazgatás legkisebb egysége az arban
(,,tized”) volt. Ez olyan közösséget jelentett, amely 10 katonát tudott kiállítani.
Választott vezető, a darag (darga) irányította. Általában 10-15 tizedből tevődött
össze egy sum, amelynek élén a zangi (járási hivatalnok) állt. Őt beosztott segítők
támogatták munkájában." Az adminisztráció legfontosabb egységei a khoshuu-k
voltak. A khoshuu-t a zasag irányította, aki általában örökölte a tisztséget. 1911
után a teokratikus kormány adminisztrációs intézkedéseinek egyik eredménye¬
ként némileg átszervezték a khoshuuk rendszerét, bár ez a legtöbb esetben csak
átnevezést jelentett."
A sumok vezetői közvetlenül a zasag mellett működő, különféle feladatok¬
kal megbízott tuslagch-ok (szó szerint, segítő", kb. alispán) alá voltak rendelve.
A tuslagch-ok között volt katonai ügyekkel foglalkozó hivatalnok, más a kancellári
feladatokat látta el, megint más a pénzügyeketirányította. Akhoshuuk nagyobb egy¬
156 Ilyen megmozdulások voltak 1906-ban a Zasagt khan aimag szinte valamennyi déli sumjában,
1909-ben a Setsen khan aimagban. 1910-ben a fővárosban a Da Shiu-yüan kereskedelmi cég
üzleteit gyújtották fel.
Vladimircov a következö tisztsegviselöket sorolja fel: darga ( főnök, vezető, igazgató"),
zasuul („tanäcsadö”), demch („kolostori gondnok”). VLADIMIRCOV 1934: 140.
188 URANGUA 1997: 45. Meglepö, hogy a témával korábban foglalkozó kutatók adatai nem
egyeznek meg a khushuunok számának tekintetében. Urangua szerint az ország 6 aimagja
119 khoshuunt foglalt magában, míg Shirendev csak 87-et említ az Állami Levéltár adataira
hivatkozva. SHIRENDEV 1999: 67.
187
52