OCR Output

VERSENY ÁZSIA ÚJRAFELOSZTÁSÁÉRT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN

katona nem lépte át hódító szándékkal a mongol határt, de a két ország között
létrejött szerződések már egyértelműen az oroszoknak kedveztek. Az 1910-es
évek végén Oroszországban bekövetkezett változásokat azonban semmiképpen
nem láthatta előre.

NAGY-BRITANNIA TIBETI MEGJELENÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI

A 19. század közepétől a kelet-ázsiai brit szerepvállalás jelentős hatással volt az
itt lezajlott folyamatokra. A belső-ázsiai térségben elsősorban az orosz befolyási
övezetek kiépülésének akadályozása volt a céljuk, amit a 20. század első évtizedé¬
ben elsősorban Tibeten keresztül akartak megvalósítani. Kína érdekérvényesítő
képessége a századfordulón a japánoktól elszenvedett vereség következtében tovább
csökkent, ami kapóra jött a brit tervek megvalósításához. Az északi területeken az
orosz, illetve japán kormányzat könyvelhetett el sikereket. Az angolok azonban nem
nézték jó szemmel az oroszok mandzsuk északi határvidékén történő térnyerését,
így amikor az újabb belső-ázsiai területek kerültek a lehetséges orosz szövetség
kapujába, a brit kormányzat nem késlekedett a megelőző lépéssel.

A britek már a 19. század közepénis kísérletet tettek a tibeti kapcsolataik megújí¬
tására, de eza mandzsu kormányzat ellenállása és a tibetiek bizalmatlansága miatt,
ekkor még nem sikerült."? 1875 után azonban a 13. dalai láma színre lépésével
alapvetően változott Tibet, külfölddel szemben képviselt álláspontja. Tibet nyitott
a világ felé, szakított az addigi elzárkózás politikájával, hiszen az új, energikus
főláma a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésében látta az ország fejlődésének
zálogát. Elképzeléseit azonban csak nagy nehézségek árán tudta megvalósítani,
előbb kénytelen volt az ellene szerveződő konzervatív érdekcsoportokat "legyőzni,
csak utána foglalkozhatott a külpolitikával.

1890-ben Lord Lansdowne, India főkormányzója és Sheng Tai, a Lhászai man¬
dzsu helytartó (amban) - anélkül, hogy a tibeti kormánynak erről tudomása lett
volna - kalkuttai találkozójukon megállapodtak Tibet és Szikkim határáról, és
rögzítették a Szikkim feletti brit protektorátus tényét. 1893-ban aláírtak egy ezzel
kapcsolatos kereskedelmi szerződéstis, mely a határterületen történő kereskedelem
feltételeit tárgyalta. Mindkét megállapodás jogi értelemben érvénytelen maradt
egészen addig, míg a felek el nem tudták érni, hogy tibeti diplomaták elismerjék
annak érvényességét. A britek ekkorra már tisztában voltak azzal, hogy a mandzsuk

59 1886-banatibetiek amandzsu helytartótól értesültek arról, hogy a Chefu-i tanácskozáson a

mandzsu császár engedélyt adott a briteknek arra, hogy India és Kína között egyik expedíci¬
ójuk Tibeten vonuljon keresztül. A tibeti kormány hevesen tiltakozott ez ellen. Bár Szikkim
kormányzója megpróbált közvetíteni a két fél között, a tibetiek inkább erődítéseket hoztak
létre a határon, hogy megakadályozzák a brit expedíciót.

A régens Demo rinpocse, illetve unokaöccse és titkára, Norbu Chering szervezte összees¬
küvést a régens és segítői letartóztatása útján sikerült megakadályozni. SHAKABPA 2000:
178.

140

39