Oldal 40 [40]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
után szinte azonnal megkezdődött a mandzsúriai orosz haderő fejlesztése." Ezt a
célt szolgálta a mandzsúriai vasútvonal teljes átadása a rendes forgalomnak 1903
júliusában.
A rendkívül ingatag kínai belpolitikai helyzet és a sorozatos katonai kudarcok
következtében a cári vezetés kénytelen volt olyan területek után nézni, ahol vi¬
szonylag kis áldozatok árán juthat területi kárpótláshoz. Ezt a lehetőséget nyújtotta
Mongólia, amely egyre gyengébb szálakkal kapcsolódott a mandzsu Kínához. A cári
orosz vezetés a japánoktól elszenvedett vereségek után, befolyása növelését Mon¬
góliában elsősorban nem fegyverrel, hanem gazdasági eszközökkel próbálta elérni.
A mongol piac azonban nem volt szabad. Azitt gyakorlatilag monopol helyzetben
lévő kínai kereskedők évszázadok óta jelen voltak, és akormányzatis erőfeszítéseket
tett az orosz áruk behozatalának megakadályozása érdekében. A 20. század elején
kb. 500 kínai vállalkozó működött Mongóliában - csak magában a fővárosban,
Urgában nagyjából 160-an voltak -, így az orosz kereskedelmi mérleg passzív volt,
gyakorlatilag csak a mongol kivitel volt számottevő." Az Oroszországba irányu¬
ló mongóliai nyersanyagkivitel viszont a század első éveiben óriási mértékben
megnőtt. A kapcsolatok további bővítését a kínai nagytőkések minden eszközzel
megpróbálták megakadályozni, de viszonylag kevés sikert értek el.
Ahogy fentebb már utaltunk rá, Oroszország a japánokkal szembeni háború
lezárása után két évvel, 1907-ben titkos szerződést írt alá egykori ellenfelével,
amelyben viszonyuk további rendezése érdekében megállapodtak a belső-ázsiai
érdekszféráikról. Ennek értelmében Külső-Mongólia"" az orosz befolyási öve¬
zethez tartozott, Belső-Mongóliát"" pedig - Japán kínai hódításainak és további
terveinek megfelelően - a japán érdekszférához tartozónak tekintették. Ez a
szerződés az orosz-japán ellenségeskedést hosszú időre lezárta és lehetővé tette
viszonyuk normalizálását. Így minden akadály elhárult az elől, hogy a két ország
egy szövetségi rendszer tagjaként vegyen részt az első világháborúban. A japánok
sikeres terjeszkedése, és jelenlétük a mongolokkal határos területeken azonban
azzal fenyegetett, hogy a mandzsu hatalmat esetleg a japán követi majd.
A fentiek gyakorlatilag egyenes következménye, hogy amikor a kialakult — meg¬
lehetősen zavaros -— politikai helyzetben végre eljött a pillanat, hogy a mongolok
kivívhassák függetlenségüket, a kínai hatalom elleni harcukhoz Oroszország
segítségét kérték. Mint később látni fogjuk, a mongol vezetés a huszadik század
elején tévesen ítélte meg a helyzetet: bár kétségtelen, hogy 1920-1921 előtt orosz
135 A cár 1903 augusztusában E. Alekszejev admirálist nevezte ki a mandzsúriai orosz területek
teljhatalmú kormányzójává.
A mongol kivitel - az orosz import - elsősorban élőállatból és egyéb állati eredetű nyers¬
anyagokból állt.
A mai Mongólia területének jelölésére az Ar Mongol Uls (Külső-Mongólia) meghatározást
használja a mongol nyelvű szakirodalom.
Nagyjából a mai kínai Belső-Mongol Autonóm Terület, melyet 1947-ben hoztak létre mai
formájában. A Góbi sivatagtól északra és délre elhelyezkedő mongolterületeknek a történeti
hagyományban meghonosodott megjelölése, és a kínai elnevezésükre utal.
136
137
138
38