MONGOLOK A PREMODERN KORBAN
létrehozott: az Ikh shav’ a mongol egyházfő közvetlen fennhatósága alá tartozó
terület volt, amelynek irányítására hozták létre az erdene sandzodba hivatalát."
A buddhizmus elterjedésével, a kolostorok számának növekedésével termé¬
szetesen a lámák száma is jelentősen gyarapodott," a mongol társadalomban
fokozatosan kialakult az ahagyomány, hogy - tekintet nélkül a társadalmi hierar¬
chiában betöltött pozícióra — általában a családok legalább egy gyermeke belépett
a szerzetbe.? Ennek is köszönhető, hogy a korszak végére valószínűleg a mongol
családok döntő többsége közvetlen kapcsolatba került a kolostori rendszerrel."
1691-ben a halha területek Kangxi által történt elfoglalásával — mint arról
fentebb már szó esett — a mongol buddhizmus főlámájának beiktatása is császá¬
ri beleegyezést igényelt. 1723-ban Yongzheng (uralk. 1722-1735) meg az elsö
jebtsundambának a , vallás védelmezője" címet és egy arany pecsétet adományozott,
mely később hagyományosan a mongol főlámák beiktatási ajándéka és hatalmuk
jelképe lett."
A korszakban nagyságrendekkel nőtt a kolostorok bevételeinek értéke," és így
gazdasági szerepe is az ország életében. Míg kezdetben inkább csak a körülöttük
kialakuló kereskedelmi gócpontok jellemezték a mongol gazdaságban betöltött
gazdasági szerepüket, addig a mandzsu uralom végére, és még inkább a teokrati¬
kus állam időszakára ez a helyzet jelentős mértékben megváltozott. A rendszeres
Mong. erdeni, skr. ratna (,,dragak6”), klassz. mong. shangjodba, halha shanza, shanzodba,
shanzodvaa (,,kolostori hivatalnok”). Mong. erdeni shangjodba, halha erdene shanzodva, tib.
phyag mdzod pa. Ezt megelőzően a bogd gegeen alávetettjei adminisztratív szempontból a
Tüsijetü (halha Tüsheet khan) Känsäg hivatalähoz tartoztak. Ashanzodvahivatala (Erdene
shanzodviin yaam, TELEKI 2012: 21.) hasonló jogokat birtokolt, mint az aimagok chuulganjai¬
nak vezetői (halha aimgiin chuulganii darga). CHULUUNBAATAR 200$. A hivatal létrehozäsakor
a császár a legitimáció alapját jelentő pecsétet is adományozott. OCHIR 2004/4. kötet: 206.
A folyamat értékeléséhez jó adalék, hogy a jebtsundamba közvetlen fennhatósága alá tartozó
(mong. Yeke Shabi, halha. Ikh Shav") területen található kolostorokban élők száma - alámákat
és a kolostorok kiszolgálására rendelt sabikat (shav" nar) is számítva — 1785-ben még csak
15 000 volt, egész Mongóliában nagyjából 70 000, mely becsült adat, de a szakirodalom adatait
vizsgálva elég pontosnak tekinthető. 1868-ban csak a fővárosban 10 000 láma élt. A változást
mégjobban érzékelteti, ha ezeket az adatokat összevetjük Moses adataival, melyek az 1919-es
állapotot mutatják. Vö.: MosEs 1977: 128.
A mai hagyomány ebben Öndör Gegeennek kiemelt szerepet tulajdonít. Az első főláma út¬
mutatásai szerint minden családból legalább egy fiúnak szerzetbe kellett vonulnia, de annak
érdekében, hogy ez ne befolyásolja negatívan a mongolok lélekszámát, az alapvető beavatások
után hazatérhetett, hogy családot alapítson, s csak negyvenéves kora után kellett visszatérnie
a kolostorba. SZILÁGYI 2010a: 31.
95 Ma elfogadott adatok alapján a 19. század végére a halha területeken jóval több mint 100 000
láma élt és csaknem 940 kolostor működött. OCHIR 2004/4. kötet: 212.
"4 SZILÁGYI 2004: 13.
95 Kialakultak a kolostori adózási egységek; létrejött a kolostori kincstár (halha jas), amelynek
kezelője a kolostori kincstárnok (nyarav) volt. PÜREvJAv 1968: 134-155. A bevételekkel
kapcsolatban lásd: TELEKI 2012: 50-54; PÜREvJAv 1961: 110. A szocializmus kiépítésének
időszakában épp a kolostori kincstárok felszámolására indított kampány volt az új hatalom
egyik legmarkánsabb kezdeményezése. A témát részletesebben lásd a vonatkozó fejezetben.