Page 30 [30]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
veges buddhizmus elterjedésében, a szervezet kiépítésében Mongóliában." A mai
Mongólia területén ilyen fontosabb kolostor az 1727-1736 között építtetett és a
jebtsundambának adományozott Amarbajaszgalant (Amarbayasgalant) kolostor,
vagy az 1760-as években építtetett Dambadardzsa (Dambadarjaa) kolostor, de a
sort természetesen tovább folytathatnánk.
A császárok mellett a mongol főlámák is számos templomot és kolostort hoztak
létre, így a 17-19. században ezek száma látványosan növekedett, és a huszadik
század elejére egész Mongóliában elérte a csaknem hétszázat."" A kolostorok
egymástól többé-kevésbé függetlenül, önálló egységekként működtek, az egyes
kolostorokban élő lámák gyakran csak zarándoklataik során találkoztak a máshol
élő szerzetesekkel. Az egyetlen összekötő kapocs közöttük maga a vallás, illetve
adminisztratív értelemben a mongol buddhizmus vezetője, a bogd gegeen volt.
A kolostorok számának gyarapodásával párhuzamosan azok gazdasági jelen¬
tősége is folyamatosan növekedett." 1639-ben az akkor már szentként tisztelt,
de szakrális hivatalt be nem töltő Öndör Gegeen számára a mongol előkelők saját
alávetettjeik közül 32 pásztorcsaládot adományoztak." Ez volt az első alkalom
Mongólia történetében, hogy világi alattvalók egyházi méltóság fennhatósága
alá kerülve egy új, a világi előkelők alávetettjeitől jól elkülöníthető társadalmi
csoport, a shabi (shav’)*’ képviseldivé lettek. A későbbiekben ezek azadományo¬
zások általánossá váltak, " és a Mongólia feletti teljes mandzsu irányítás kiépítése
után, a mandzsu császárok a kolostorok alapításával együtt — azok fenntartására
és kiszolgálására — pásztorcsaládokat adományoztak." A mandzsu uralom idősza¬
kában létszámát tekintve ez a társadalmi csoport növekedett a leglátványosabban.
A folyamat érzékeltetéséhez elég, ha csak a mongol főláma közvetlen fennható¬
sága alá tartozó területen élő egyházi alávetettek számának változását tekintjük
át: míg 1764-ben létszámuk 20 000 fő volt, alig több mint hatvan évvel később,
1825-ben ez a szám már 110 ezerre emelkedett, és az autonómia időszakáig még
tovább növekedett. 1723-ban a mandzsu kormányzat új közigazgatási egységet is
53 BANJARAGCH — SAINKHUU 2004; TSEDENDAMBAA 2009.
8 GomBoyjav 1981: 23.
ss A MongolÁllami Központi Levéltár M-85 szám alatt nyilvántartott, csaknem 4000 mandzsu
kori dokumentumának jelentős része elsősorban kolostori nyilvántartások, adóztatás, egyházi
adományok adatait tartalmazza.
86 ICHINNOROV 2005: 23; CHOINKHOR 1995: 9.
§7 A mong. shabi, halha shav" (kb. világi tanítvány) a kolostor, illetve a főláma ellátására rendelt
alávetett pásztor. Ez a társadalmi réteg a második mongol buddhista megtérés idején, a 17.
század közepén jött létre. Első alkalommal 1639-ben hallunk róluk, amikor a halha aimagok
(akkor egy kán fennhatósága alá tartozó terület, ma megye) kánjai önként 32 pásztorcsaládot
adományoztak Öndör Gegeennek (1635-1723), a mongol buddhizmus első főlámájának.
Hasonló neve (mong. Yeke Sabi, halha Ikh Shav’) volt a később a mongol buddhizmus
vezetőjének elismert főláma, a bogd gegeen fennhatósága alá tartozó területnek, ami a mai
Mongólia Arkhangai, Bulgan és Khövsgöl megyéinek bizonyos területeit foglalta magában, és
1723-ban vált külön a világi adminisztrációtól. Részletesebben lásd: SZILÁGYI 2011: 67-68.
88 ALTANZAYA 2011: 103-114.
59 SZILÁGYI 2001: 202-209.
28