Page 23 [23]
MONGOLOK A PREMODERN KORBAN
Az ojrát területek függetlenségének elvesztése
A 18. század elejére az Ojrát Kánság maradt az egyetlen, még független mongol
terület. Galdan és utódai mindent elkövettek annak érdekében, hogy az elszen¬
vedett vereségért revansot vegyenek. A századforduló az ojrátok és mandzsuk
összecsapásától volt hangos. Ezek színtere részben a halha területek, részben Tibet
voltak, ahol bár az ojrátok képesek voltak részleges sikereket elérni, végül mégis
kénytelenek voltak meghátrálni a mandzsuk előtt.
Ekkor már mindkét szembenálló fél folyamatos kapcsolatot tartott fenn Orosz¬
országgal, hiszen elemi érdekeik fűződtek ahhoz, hogy ellenségeik oldalán ne avat¬
kozzon a konfliktusba. A diplomáciai egyeztetések ismét csak a Qing-hatalomnak
kedveztek. I. Péter orosz cár az ojrát-mandzsu ellentétet megpróbálta saját javára
fordítani, és többször felajánlotta segítségét Cevanrabdan ojrátkánnak (1643—1727,
uralk. 1697-1727)" azzal a feltétellel, ha a kán csatlakozik az Orosz Birodalom¬
hoz. Az ojrátok még a század első évtizedeiben területeket próbáltak szerezni az
oroszoktól. Cevanrabdan több követségetis küldött a szibériai vajdákhoz, melyek
hangsúlyozták, hogy a krasznojarszki, kuznyetszki, tomszki terület, vagy a Baraba
sztyeppe egykor ojrát terület volt, így az oroszoknak el kellhagyniuk azt. Az ojrá¬
tok 1709-1710-ben ugyan sikertelenül, de meg is támadtak néhány dél-szibériai
erődöt." I. Péter már 1713-ban megparancsolta a szibériai kormányzónak, Matvej
Gagarinnak, hogy vegye fel a kapcsolatot az ojrát uralkodóval és rendezze a vitás
kérdéseket." Ez akkor még nem sikerült, de a nézeteltérés tisztázására az ojrátok
tibeti veresége újabb lehetőséget nyújtott.
1722-1724 között az Iván Unkovszkí vezette orosz misszió volt az utolsó, mely
megkísérelte az ojrátokat orosz fennhatóság alá vonni."" I. Péter parancsa arra
vonatkozott, hogy próbáljanak aranylelőhelyeket feltárni az ojrát területeken, de
emellett a szövetségkötés lehetőségét sem zárták ki. Cevanrabdan korábban már két
orosz sereget is visszavert, ennek ellenére nem zárkózott el véglegesen egy esetleges
megállapodástól sem. Unkovszkíj feladata ennek elérése volt, azonban rosszkor
érkezett, hiszen Kangxi császár halálával az ojrátok pozíciója lényegesen javult.
Az oroszok ajánlata ismét fegyveres segítség és egy Ajukival kötött szerződéshez
hasonló megállapodás volt, de amár hagyományosnak mondható forgatókönyvnek
megfelelően az ojrát kán ismét elutasította az orosz területhez való csatlakozást."
Bár a mandzsu császárokis elkövettek mindent annak érdekében, hogy fegyveres
támogatást kapjanak az oroszoktól, sem I. (uralk. 1682-1725), sem II. Péter (uralk.
1727-1730) nem volt hajlandé katonai erővel támogatni a mandzsu előretörést, sőt
taij címet adományozott. 34-en a közigazgatásban is résztvevő jazag noyon címet kaptak.
SONOMDAGVA 1961: 71; OCHIR 2004/4. kétet: 120.
* ToéTH 2023: 110. A kan neve egyes atirasokban Tsewang Rabtan.
* BERHOLZ 1993: 309.
# PERDUE 2005: 211.
°° Dara12006: 186.
Perdue közli a tárgyalás jegyzőkönyvének egyes szakaszait is. PERDUE 2005: 224-225.
21