Az indiai társadalom nagy részét kitevő hindu közösség között a hindu mitológia
meghatározó alakjai továbbra is fontos példaképként élnek a nemi szerepekkel
kapcsolatban is, amelyre a média is ráerősít. Az ideális férfi alakját továbbra is az
igazságos Ráma herceg jelöli ki, aki tökéletes uralkodó és beteljesíti a dnarmát. Ez
az aspektusa a politikai kommunikáció terén is megjelenik. A magánélet Ráma
hercege sokkal komplexebb és problémásabb figura, így a szerelem terén általában
Visnu másik megtestesülési formája, Krisna szokott modern médiaábrázolásban
megjelenni. Krisna amellett, hogy bölcs tanácsadóként és igazságos királyként
szerepel az indiai mitológiában, az egyik leghírhedtebb csábító is, akinek a neve
összefonódott szeretőjével, Rádhával. Ennek a mitológiai történetnek az erotikus
áthallásai ritka lehetőséget biztosítanak az érzékiség kifejezésére az egyébként
kifejezetten prűd indiai társadalomban. A nemek szegregációját a végsőkig kétség¬
beesetten fenntartani kívánó indiai társadalomban a szabad szerelem ábrázolása
a populáris kultúrában is nehézkes, de a vallásos köntösbe bújtatott érzékiség
egyfajta kibúvót jelenthet az erkölcsi korlátok alól.
A nők helyzete sokkal komplikáltabb ebben a koordinátarendszerben. A nő mint
a társadalmi rend fenntartó pillére koncepció több elemből táplálkozik, amelyek
gyakran a hindu mitológiához kapcsolhatók. Az önfeláldozó Szítá és India Anya
továbbra is társadalmi etalonnak számítanak, akárcsak a történelmi alakok, akik
a filmben gyakran a nemzet becsületének szimbólumaként jelennek meg. A női
szerepekkel és a nők társadalmi helyzetével és a nők elleni erőszakkal kapcsolatos
mondanivalót is gyakran a mitológiai elemek szállítják. Az indiai társadalomban a
nemek közötti szakadék még mindig hatalmas, és a nők sokkal gyakrabban válnak
erőszakos cselekmények áldozatává a való életben és a filmvásznon is. A filmekben
a női szerepek gyakran eltörpülnek a férfi szerepek mellett, az ideális nő alakját
még mindig az önfeláldozó, igazságtalan sorsát is hűséggel viselő Szítáról min¬
tázzák. Akárcsak az ideális nő, a transzgresszív nő is gyakran mitológiai háttérrel
rendelkezik, és az Istennő valamely haragvó megtestesülését, Durgát vagy Kálít
idézi. Az Istennőt megtestesítő női alakok és szimbólumok gyakran olyan karakte¬
ríveket és megoldásokat tesznek lehetővé. Az Istennő megtestesüléseként azonban
a filmek női szereplői ki tudnak törni azokból a társadalmi keretekből, amelyek
egyébként fogva tartják őket. Hasonlóképp, az egyéb mitológiai alakok, úgymint
a csurail vagy nágin is egy hétköznapitól eltérő nőiséget tesznek megjeleníthetővé,
illetve a nők társadalmi szerepével kapcsolatos állásfoglalást is tesznek. A csurail és
kísértethistóriák gyakran komoly társadalmi mondanivalóval rendelkeznek, és igye¬
keznek érzékenyíteni a közönséget a nőkkel kapcsolatos társadalmi problémákra.