A könyv keretében kísérletet tettünk arra, hogy a populáris kultúra különböző
műfajainak vizsgálatán keresztül képet alkossunk arról, hogy a hinduizmus és a
média milyen kapcsolatban állt és állegymássala 20-21. század fordulóján. Először
kitekintettünk az indiai kultúrát évezredek óta meghatározó nagy metanarratívák¬
ra, eposzokra és legendákra, amelyek a mai napig befolyásolják a hindu emberek
önképét és az indiai társadalom valós vagy kívánt állapotáról alkotott elképzelé¬
seit. Ezt követően megvizsgáltunk egyéb mitológiai szereplők ábrázolásmódját,
akik gyakran eltávolodnak az eredeti háttértörténetüktől, de fontos társadalmi
mondanivalóval rendelkeznek az új kontextusban. Végül a politika, hinduizmus
és média összefonódását vizsgáltuk meg, amely bár nem most kezdődött, napja¬
inkban talán mindennél fontosabb szerepet tölt be az indiai nemzet önmagáról
való gondolkodásában. A politikai hinduizmus ideológiáját támogató kulturális
termékek, legyen szó zenéről, filmekről vagy akár közösségimédia-hírekről, soha
nem látott tömegekhez jutnak el a modern technológia és tömegkommunikáció
eszközeinek segítségével.
A Ramayana-sorozat, később pedig a történelmi filmek és a közösségi médián
terjedő hindutva-tartalmak kapcsán megfigyelhettük, hogy a hinduizmussal kap¬
csolatos történetek reprezentációja és elérése folyamatosan növekszik az 1990-es
évek óta. Az elmúlt évek szédítő sebességű digitalizációja, az olcsó internet és a
hinduizmushoz kapcsolódó tartalmak mennyiségének növekedése révén egyszerre,
sokkal több ember fogyaszthatja ugyanazt a narratívát. Szantósi Má kultuszának
elterjedése vagy a hindu ünnepek bollywoodiasodása mind ékes bizonyítékai ennek
a folyamatnak. A tömegmédiában rejlő politikai potenciált a Ramayana-sorozat
példáján keresztül is megfigyelhettük, amely azon kívül, hogy egyszerre gazda¬
gította a megannyi Rámájana-verziót, egyfajta standardizációhoz is vezetett és
leszűkítette a társadalmilag elfogadott Rámájana-feldolgozások körét.
Természetesen a mitológiai történetek megis változnak a médiumokkal történő
interakció hatására, új műfajok is jelennek meg. A hagyományos vallásos dalok,
a bhadzsanok mellett például megjelent a hindutva pop, amely a vallásos hagyo¬
mányokra építve propagálja a politikai hinduizmus ideológiáját. Ide sorolhatjuk a
fantasy határmezsgyéjére kerülő hindu mitológiából merítő szuperhős-történeteket
is, ahol a szuperhősök és istenségek szerepe egyre hasonlóbbá válik. Ugyan az Adi¬
purush esetében láthattuk, hogy nem feltétlenül a siker záloga az, ha az istenséget
a szuperhősök külső jellemzőivel látják el, de a Brahmastra hatalmas kasszasike¬
rének hátterében a modernitás és a mitológia újfajta, nyugati standardoknak és
indiai érzékenységnek is megfelelő vegyítése áll. Az újításokkal kapcsolatban a
műfajiság kérdése is megjelenik: a fantasy és horror stiláris elemeit igyekeznek a