mint a férjes asszonyok, hanem hosszan és kibontva hordja, mint az istennők és az
aszkétanők. Ezzel is szimbolizálja, hogy ő a megszokott társadalmi struktúrákon
kívül helyezkedik el, nem kíván az elterjedt társadalmi szerepeknek megfelelően
viselkedni. Általában az aszkéták által viselt sáfrányszínű vagy vörös ruhákban
mutatkozik, homlokán a spirituális harmadik szemet jelző bindí vagy tilak van.
A spirituális összképet tovább erősíti az, hogy általában istenjelmezbe öltözött
táncosok is vannak a kíséretében, akik eltáncolják a dalszövegek tartalmát. Min¬
dennek következményeként közönsége sokszor nem is politikai, hanem vallásos
eseményként tekint megjelenésére, főleg a falvakban.
Az aszkétaszerű benyomást tovább erősítik a magánéletével kapcsolatos nyilat¬
kozatokis. Azoknál az énekeseknél, akik elsősorban vallásos tartalmakat gyárta¬
nak, általános társadalmi elvárás a visszafogott magánélet és a konzervatív külső
megléte (Manuel 1993: 113), Laxmi Dubey azonban még ezt is elutasította, és
radikálisabban követi az aszkéta-imázst: nem ment férjhez, hanem cölibátust
fogadott. Mindezt a sors döntésének tartja, és ezt is, akárcsak a pályaválasztását
isteni elhivatottságnak tulajdonítja. Állítása szerint felsőbb hatalmak vezették a
hindutvához és a zenéhez, ugyanis régebben újságíróként dolgozott, és megannyi,
szerelmi dzsiháddal kapcsolatos történettel találkozott. Ezeken felháborodva úgy
döntött, hogy muszáj a maga eszközeivel ez ellen harcolnia, vagyis dalokkal erősíteni
ahinduk önbecsülését és megfelelő erkölcsi tanítással példát mutatni (Dua 2019).
Ikonikus dala, a Har Ghar Bhagva Chayega [Har ghar bhagva cshäjegä] („Minden
házra felkerül a sáfrányszín zászló") is erről szól. A dal alapvető üzenete az, hogy
a hinduknak ré kell ébredniük a sajät felsöbbrendüsegükre, ellensegeiknek pedig
fel kell ismerniük, hogy a hinduk milyen erősek is valójában. Mindebben segít
nekik Ráma nevének kántálása, illetve az, ha sáfrányszínű ruhákba öltöznek és
sáfrányszínű zászlókkal díszítik a házaikat is. A dal refrénje maga a dal címe, vagyis:
Mindezzel a hindutva egyik alapelvét, Ráma, az ideális uralkodó és az elveszett
hindu aranykor visszatértének mítoszát erősíti. Visszatérő elem még a dalban a
, Dzsaj Srí Rám vagyis , éljen Ráma urunk" felkiáltás is, amely népszerű hívószó
a hindutva köreiben. A dal nagyon egyszerű, teleologikus szövege tehát lényegében a
hindutva alapvető ideológia elemeit foglalja össze. A sáfrányos zászló felemelkedése
egyértelműen a hinduizmus szent színének, a sáfránynak a hindutva számára történt
kisajátítását és ahindutva hétköznapi életben történő előretörését visszhangozza.
Ezzel egybecseng Ráma birodalmának eljövetele is, amelynek ideológiai töltetével
az Ajódhjá-mozgalmat tárgyaló fejezetben már foglalkoztunk.