Ezen kívül kulcsfontosságú még a dal fő mondanivalója is, mely szerint az
előadók célja a ,hinduk felébresztése" abból az évszázados álomból, amelybe a
különböző külső megszálló hatalmak, jelesül az angolok és muszlimok kénysze¬
rítették őket. A dalszöveg arra biztat, hogy a hinduk fedezzék fel magukban újra
a harcos természetüket és tartsanak ki utolsó vérükig, így különböző fegyverek
dicséretével igyekszik rábírni őket arra, hogy álljanak ki magukért. Ezzel egyértel¬
műen a BJP és általa propagált , veszélyben lévő hinduk" narratívát folytatja, arra
hívva fel a jóérzésű hindukat, hogy álljanak ki vallásuk védelmében. Erre nemcsak
a külső ellenséggel, Pakisztánnal szemben van szükség, de a háttérben ólálkodó
belső ellenséggel szemben is. A dal utal a Pakisztánnal kapcsolatos sérelmekre és
ellentétekre: felszólít arra, hogy az India és Pakisztán által vitatott hovatartozású
Kasmír minden völgyét borítsa sáfrány zászló, vagyis szüntessék meg a terület
nemzetközi felosztottságát és birtokolja kizárólag India.
Az Indiában élő muszlimokat ugyan explicit módon nem említi, de kijelenti,
hogy csak az élhet Indiában, aki hajlandó , Vandé Mátaramot" mondva Indiát
éltetni. A kijelentés ellentmondásosságát a sor eredete és használati módja adja.
A ,vandé mátaram" szanszkrit nyelvű sor, amelynek jelentése , leborulok az anya
előtt", egy 19. századi bengáli nyelvű versből származik, amit Bankim Chandra
Chattopadhya [Bankim Csandra Csattópadhjal írt, és amely a függetlenségi
mozgalom idején vált igazán népszerűvé, a későbbiekben India nemzeti dalaként
tartották számon. Annak ellenére, hogy a leggyakrabban idézett első sorból ez
egyértelműen nem derül ki, nyilvánvaló, hogy az említett , anya" valójában az
anyaistennőként megszemélyesített Indiát szimbolizálja. A monoteista muszlimok
számára egyébként is problematikus a többistenhittel azonosulni, azonban még
inkább ellenkezik meggyőződésükkel ellentétes módon más isteneket éltetni,
ami ebben az esetben az elvárás volna velük szemben. "" Ezenkívül pedig utal arra
a gyakori sztereotípiára is, hogy az indiai muszlimokban nincs nemzeti érzés, és
sokkalinkább azonosulnak a vallási közösségükkel, mint a nemzettel. Ez a hindutva
retorikájában gyakran implicit vagy explicit módon párosul azzal a gyanúsítással,
hogy a muszlimok valójában vallási és nem nemzeti alapon kötődnek, így a muszlim
vallású Pakisztánhoz szorosabb szálak fűzik őket, mint a főként hindu Indiához.
Annak ellenére, hogy napjainkban körülbelül 138 millió muszlim él India te¬
rületén, a szubkontinens történeti folyamatainak következményeként társadalmi
megítélésük meglehetősen problémás. A hindu jobboldali politikai pártok szemében
aziszlám és követői egyaránt idegeneknek vagy egyenesen betolakodóknak számí¬
tanak, ugyanis az iszlám eredete és szent helyei a hinduizmussal, szikhizmussal és
buddhizmussal, tehát az , őshonos"? dél-ázsiai vallásokkal ellentétben nem Indiában
találhatóak. További érv, hogy maga a vallás hódító uralkodói dinasztiák idején
terjedt el Indiában. Annak ellenére, hogy a muszlim lakosság egy része a terület
felosztásakor Pakisztánba vándorolt, sokan nem tudták vagy nem akarták elhagy¬