Oldal 100 [100]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
történelmi személy volt-e (Ashraf 2008). Mindezek természetesen nem gátolták
meg a propagandagépezet működését, hiszen a politikai hinduizmus ideológusai
egyébkéntis gyakran aknázzák ki a gyorsan változó társadalmi folyamatok láttán
érzett bizonytalanságból eredő félelmeket, amelyek közül a fiatalok szabad pár¬
választása könnyen megragadható elem (Mahaprastha 2020).
A Padmaavat ([Padmävat], 2018, rend.: Sanjay Leela Bhansali) cimü film a
Jodhaa Akbarhoz hasonlö hindu-muszlim szerelmi témat vetett fel, azonban tiz
évvelkésőbb készült. A két film készítése között eltelt évtizedben jelentősen jobbra
tolódott a politikai közbeszéd, amely jól látszik abból is, ahogy a film a hindu és
muszlim szereplőket ábrázolja, és ahogy minderről a közvélemény nyilatkozott.
Maga a film azt a népköltészetből jól ismert történetet mutatja be, hogy Aláud¬
din Khildzsi, a Delhi Szultanätus uralkodôja beleszeretett a legendas rädzspüt
nemzetiségű királynéba, Padmávatíba, és megtámadta férje királyságát azért,
hogy elragadhassa Padmávatít. Hiába győzte le azonban a hadjáratban a rádzspút
seregeket, nem vette számításba a rádzspútok különösen szigorú morális kódexét,
amelynek értelmében a férj halálát követően a még élő feleségnekis követnie kell
férjét a halotti máglyára. Az özvegyégetés, vagyis a szatí gyakorlata ekkoriban
még általánosnak számított a ksatrija kaszt tagjai között, így Aláuddín Khildzsíi
szerelme sem teljesülhetett be, hisz Padmávati férje halálát követően azonnal
máglyára lépett. Ezzel nemcsak saját, de férjének és az egész rádzspút klánnak is
megvédte a becsületét.
A film jelentősen különbözik a Dzsódhá-Akbar történettől abból a szempontból,
hogy a muszlim vallású uralkodót velejéig romlott barbárként ábrázolják, és élesen
szembeállítják a hindu vallású rádzspút arisztokrácia kifinomult eleganciájával.
Összhangban a muszlimellenes hangok erősödésével az indiai társadalomban,
Alauddin Khildzsi abrazolasmédja karikatüraszerüen kôveti a muszlimokrél
az indiai populáris kultúrában alkotott sztereotipiäkat. Khildzsi szultänt szinte
már állatiasan gonoszként ábrázolják, akit szenvedélyei és ösztönei vezérelnek.
Gyakran fogyaszt nyers húst és feleségével, aki láthatóan retteg is tőle, kegyet¬
lenül viselkedik. Megjelenése is erősíti a barbár sztereotípiákat: sötét ruhákat és
prémeket visel, de mindig mosdatlan és koszos. Ezzel párhuzamosan a film nagy
hangsúlyt fektet a civilizált rádzspút társadalom moralitásának ábrázolására is.
Az egész történet erkölcsi győztese pedig maga Padmávati, aki végső, legnagyobb
áldozatával nemcsak, hogy beteljesíti az ideális nő feladatát és önként követi férjét a
halálba, de az egész állam és hindu közösség becsületét megvédi azzal, hogyinkább
a halált választja, mint hogy elviselje azt, hogy a muszlim betolakodó meglássa
az arcát, és ezzel megsértse az ő és a királyság becsületét. Megjelenik a szerelmi
dzsihád tematikája is, és a film egyértelműen amellett foglal állást, hogy a muszlim
betolakodónak nincs joga birtokolni Padmávatít, továbbá ha ezt szimbolikusan
kiterjesztjük, akkor Indiát sem.
Érdekes módon, a hindu vallást és kultúrát dicsőítő üzenete ellenére a film már a
forgatása soránis nagy port kavart. Az előzőekben említett Rádzspút Karni Széná
98