Oldal 99 [99]
IV. HINDÍ, HINDU, BOLLYWOOD
felekezetközi szerelem és házasság bemutatásán keresztül kampányol a vallási
pluralizmus és szinkretizmus lehetősége és fontossága mellett. Azzal, hogy erre
a harmonikus hindu-—muszlim történetre fókuszál, azt is igyekszik bemutatni,
hogy India szekuláris alkotmányának évszázados társadalmi hagyományai van¬
nak. Fontos megjegyezni azonban, hogy a békés egymás mellett élés üzenetének
propagálása ellenére több olyan jelenet is szerepel a filmben, amely Dzsödhä Bäi
hinduizmusát humánusabbnak és felsőbbrendűnek ábrázolja, mint Akbar iszlám
hitét. Dzsódhá már a film elején kijelenti, hogy nem hajlandó áttérni az iszlámra
és eltaszítani magától a szeretett isteneit. Hasonlóképp, amikor Dzsódhá és Akbar
konfliktusa nyomán Akbar felajánlja Dzsódhának az iszlámban megengedett válás
lehetőségét, a királyné ettől mereven elzárkózik. Dzsódhá a hindu asszonyok sírig,
és ezentúl a következő hét életben tartó hűségét hozza indokként, ezzel a házasság
iránti odaadást egyértelműen a hinduizmusból fakadó értékként tünteti fel. Ugyan
a film így egyértelműen sokkal szimpatikusabbként ábrázolja a hinduizmust, mint
az iszlámot, ennek ellenére különböző hindu szélsőséges szervezetek, mint például
aRajput Karni Sena ([Rädzspüt Karni Szenä], , A rádzspút Karní istennő serege")
tiltakoztak a film bemutatása ellen. Ugyan állításuk szerint a problémájuk az volt,
hogy a filmben térténeti hiteltelenségek vannak, amelyek miattkárosodhat a rádzs¬
pút hercegnő megítélése, de feltételezhető, hogy igazi problémájukat a hindu nő
és a muszlim férfi filmvásznon ábrázolt szerelmi viszonya jelentette (Osuri 2016).
Főként annak tekintetében, hogy a hindutva ideológiája azt is megkérdőjelezi,
hogy az indiai muszlimoknak egyáltalában van-e helyük a mai indiai társadalom¬
ban, különösen érzékeny pontot jelent számukra a hindu nő és a muszlim férfi
közötti szerelmi kapcsolat pozitív ábrázolása. Ez ugyanis beleilleszkedik a hindu
szélsőjobboldal , szerelmi dzsihádról" alkotott elképzelésbe. A kifejezés tartalma
lényegében az, hogy muszlim férfiak azért udvarolnak hindu nőknek, hogy áttérítsék
őket az iszlámra, és így ássák alá a hindu nemzet jövőjét azzal, hogy a hindukat
kisebbséggé teszik Indiában. A szerelmi dzsihád koncepciója, amelyet elsősorban
a BJP és a Szangh Parivár terjeszt, kétfajta bizalmatlansági érzést is kiaknáz, amely
jelen van a hagyományosabb hindu közösségekben. Egyrészt a muszlimokkal
szemben érzett látens ellenérzésekre, másrészt pedig a szabad szerelemmel és a
nem elrendezett házasságokkal szembeni ellenállásra épít. Alapvető félelem a hindu
feleség iszlámra való áttérése, amely által nemcsak a nőt, de születendő gyermekeit
is elveszítené a hindu hit. Másodsorban pedig mivel az elrendezett házasságok az
endogámia elvére épülve felekezeti és kaszt-szempontokat is figyelembe vesznek,
hétköznapi körülmények között tehát nem fordulhat elő, hogy hindu és musz¬
lim vallású felek elrendezett házasságra lépjenek. Tehát amennyiben egy hindu
nő és muszlim férfi házasodnak össze, ez minden esetben a saját döntésük, és
elképzelhető, hogy szembe megy a szülők és a tágabb közösség akaratával. Ez a
döntés így potenciálisan megkérdőjelezi a hagyományos társadalom modelljét és
elvárásaitis. Természetesen mindez Dzsódhá és Akbar esetében a legkevésbé sem
volt igaz: ez a hindu-muszlim frigy politikai okokból és gondos mérlegelés után
köttetett — ráadásul az sem teljesen egyértelmű, hogy Dzsódhá Báí valóban létező
97