Page 97 [97]
IV. HINDÍ, HINDU, BOLLYWOOD
a kormanyzati propaganda és a film is megtörtént, hősies eseményekként mutatja
be a katonai manővert (Das 2019).
A REVIZIONISTA TÖRTÉNELMI EPOSZ
A másik, a hindutva és a filmkészítés szempontjából említésre méltó folyamat az
indiai történelemnek egy sajátos, sáfrányszínű ábrázolása a filmvásznon, amelyre
a Manikarnika film kapcsán már utaltunk. A film- és a történettudósok között
régóta zajlik a vita, hogy a történelmi filmnek vannak-e egyáltalán kötelezettségei
a történeti hitelesség felé, és ha igen, akkor mik ezek? A vita tétjét az emeli, hogy
a történelmi filmektől természetesen nem lehet ugyanazt a kritikai alaposságot
elvárni, mint egy történettudományi tudományos munkától, de társadalmi hatá¬
suk mégiscsak jelentős. A film sokkal szélesebb rétegekhez jut el, és adott esetben
jobban befolyásolja a történeti eseményekről alkotott közgondolkodást, mint
egy könyv vagy tanulmány. Indiában ez különösen igaz, tekintve, hogy az indiai
moziközönség viszonylag kevéssé van otthon az indiai történelemmel kapcsola¬
tos vitákban: nagy tömegek iskolázatlanok, míg a középosztály körében preferált
angol nyelvű oktatási intézmények pedig elsősorban a reáltudományokra helyezik
a hangsúlyt, a történelemoktatás pedig inkább az európai és észak-amerikai tör¬
ténelemre koncentrál.
További nehézséget jelent, hogy az indiai történelem korai korszakait illetően
még a tudósok körében is sok a bizonytalanság. Az i. e. 3000-1000 közé datált,
roppant fejlett, városias, Indus folyó mentén kialakult civilizációval kapcsolatban
például alapvető problémát jelent, hogy a mai napig nem sikerült megfejteni az
írásrendszerét, így csupán a régészeti leletekre támaszkodva lehet rekonstruálni a
kultúra fő jellemzőit. Ez elég teret nyújt a rendelkezésre álló leletek szabad, politikai
beállítottságnak megfelelő értelmezésére. Annak ellenére, hogy a történettudomány
mai állása szerint az indusi civilizáció létrehozói feltételezhetően nem azonosak
azzal az indo-árja népességgel, akik a Védák szerzői, és akiket a mai észak-indiai
népesség elődjének tekintenek, a politikai hinduizmusnak kifejezett célja az, hogy
ezt az elméletet megcáfolja. Míg a tudományos álláspont szerint tehát a védikus
vallás gyökerei Indián kívül erednek, a politikai hinduizmus ezt elutasítja. A hin¬
dutvának az az érdeke, hogy a védikus civilizáció gyökereit minél korábbra vezesse
vissza, illetve őshonosként ábrázolják, így a lehető leghatározottabban tudják
állítani, hogy az árják India őslakói, ahinduizmus pedig India területén létrejött,
őshonos vallás, szemben a hódítók, legfőképp a muszlimok és keresztények , kül¬
földi" vallásaival. Amennyiben ez az elmélet elfogadottá válna, a hindukat nem
lehetne azzal vádolni, hogy ők is a muszlimokhoz, vagy keresztényekhez hason¬
lóan hódító kultúrával rendelkeznének. Ezt az elméletet nyelvészek, régészek és
vallástudósok is egyöntetűen cáfolják, de például a Mohenjo Daro ([Möhendzsö
Därö], 2016, rend.: Ashutosh Gowariker) című film mégis kész tényként kezeli.
95