csínját-bínját csatasorba állítva. Azonban a várt siker nemcsak, hogy anyagi szem¬
pontból maradt el," az interneten megannyi mém és kritikus, gúnyolódó tartalom is
pellengérre állította, a készítők ellen pedig több oldalrólis gyűlöletkampányindult
(Sebastian 2023). Mégis, hogy történhetett ez? Az alábbiakban megkísérlem az
Adipurush kudarcát értelmezni, amely ismételten bizonyította, hogy aRámájanák
sokszínűségének kora a politikai hinduizmus térnyerésével leáldozott.
Om Raut rendezőnek nem volt célja, hogy egy szubverzív Rámájana-feldolgozást
készítsen, igyekezett az eposz hagyományos értelmezését követni és ezt a kortárs
technikai eszközök segítségével bemutatni. Saját bevallása szerint évtizedek óta
dédelgette magában a film ötletét, és egy 1992-es japán Rámájana-feldolgozás ihlette
meg. A Ramayana: The Legend of Prince Rama című japán-indiai koprodukcióban
készült film anime formájában mutatta be a történetet. A rendező, Yugo Sako Válmí¬
kies Tulszidäsz vältozatät is alaposan megismerte, illetve a műfaj kereteihez képest
a lehető legjobban követte az indiai kultúra és szokások autentikus abrazolasat.”
Bár a Kongresszus Párt és később a Visva Hindu Parisad ellenállása miatt sosem
mutathatták Indiában, hamarosan kultikus státuszra tett szert (Karkare 2007).
Om Raut számára a hagyománytisztelő hozzáállás és különleges műfaji elemek
vegyítése volt a cél a modern technológia felhasználásával és a kortárs igények
figyelembevételével.
Az Adipurush készítésének körülményeiről sokat elárul az, hogy bár az elmúlt
néhány évben kifejezetten megnövekedett a hinduizmus dicső periódusait és sze¬
replőit tárgyaló filmek száma, amelyek közül néhányat a későbbiekben tárgyalni is
fogunk, az ezeken a filmeken megsértődő emberek száma sem maradt el mögöttük.
Hiába van szándék arra, hogy hindu tartalmak jelenjenek meg a filmvásznon, a
politikailag terhelt légkörben a filmkészítőknek igen óvatosan kell eljárniuk,
nehogy magukra haragítsák nézőiket. A film készítői jól láthatóan igyekeztek ezt
elkerülni, ugyanis egy közel egyperces, felgyorsított beszédtempójú nyilatkozatot
is elhelyeztek a film elején, amelyben arról nyilatkoznak, hogy mindenféle vallásos
érzelem megsértését igyekeztek elkerülni.
Valóban megtettek olyan óvintézkedéseket, amelyek más esetekben már so¬
dortak bajba filmkészítőket, például nem , Rám" és , Szítá" néven nevezték meg a
föszereplöket, hanem Raghav és Dzsanaki néven hivatkoztak a párra, az antihös
Rávan pedig Lankés néven szerepelt. Igyekeztek elkerülni egyéb potenciálisan
felháborító elemeket, mint például Rághav és Dzsánakíi szerelmének túlságosan
hétköznapi megjelenítését is. Így Rághav és Dzsánaki annak ellenére sem éne¬
kelnek, hogy a romantikus érzelmek elsődleges kifejezései formája a hindi filmek
világában a közös duett eléneklése szokott lenni. A férfi és női főszereplő általában
egymásnak énekelve és együtt táncolva fejezik ki bimbózó vagy épp gyümölcsöző