Page 44 [44]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
így egy személyben testesíti meg a jó és rossz erőit is, amelyet tovább hangsúlyoz
az, hogy nehéz döntések meghozatalakor, példaul Ragini megölése vagy életben
hagyása kapcsán skizofrén párbeszédeket folytat magában. A természetfeletti
elemeket nélkülöző Raavanban ez a belső dialógus helyettesíti a más filmekben,
például a később tárgyalandó Adipurushban a vizuális effektusok révén ténylegesen
megjelenő tíz fejet, amelyek eltérő álláspontokat képviselnek.
Mindennek fényében kevéssé meglepő, hogy a történet Rámája, vagyis Dév
szinten nem az eszak-indiai Rämäjanäk feddhetetlen ällamferfijät testesiti meg.
Dévről a film során kiderül, hogy nem a felesége iránti szerelem vezérelte tette¬
it, hanem csupán Bírá legyőzésére koncentrált. Miután Bírának köszönhetően
visszakapja Ráginít, először hazugságvizsgálós vizsgálatnak veti alá feleségét,
majd azt hazudja neki, hogy Bírá állítása szerint viszonyuk is kialakult fogsága
alatt. Mikor a felháborodott Ráginíi Bírá keresésére indul, akaratlanul is nyomára
vezeti Dévet, aki kíméletlenül leszámol ellenfelével. Dév tehát ezzel ugyanúgy a
bosszú eszközeként használta fel Ráginít, és figyelmen kívül hagyta érzéseit. A film
így sok feminista kritikushoz hasonlóan azt sugallja, hogy annak ellenére, hogy
Ráma az ideális férfi és az ideális uralkodó, attól igen messze áll, hogy az ideális
férj is ő legyen. Dév jellemére ezen kívül Bírá húgának bántalmazása is árnyékot
vet, amelyben bár ő maga nem vett részt aktívan, de hallgatólagos beleegyezése
nélkül nem történhetett volna meg. A Dév által megjelenített Ráma tehát rideg és
számító személyiség, aki saját céljai érdekében bárkit feláldoz.
Ugyanakkor Dév viselkedése nemírható csupán az egyéni jellemhibák számlá¬
jára, ugyanis tágabb társadalmi konfliktusok is vannak a Dév-Bírá szembenállás
hátterében: a törzsi társadalom és a magas kasztbeli állami tisztségviselők problémás
viszonya. Számtalan tragikus eset bizonyítja azt, hogy a törzsi etnikai háttérből
származó nők gyakran esnek szexuális erőszak áldozatául, sokszor felső kasztbeli
elkövetők által, így a Raavan ezen eleme valós társadalmi problémákból merít
inspirációt (Pillai 2020: 167). A film társadalmi-politikai mondanivalója tehát
elsősorban a Ráma-Rávana hatalmi centrumok szembenállásával kapcsolatos,
bár nem kifejezetten egy észak-dél ellentét keretében, hanem sokkal inkább
centrum-periferia, &s magas-alacsony kaszt szintjen.
Birä az alacsony társadalmi állású, de önérzetes, igazságos törzsi társadalmat
képviseli, Dév pedig a csak saját céljaira fókuszáló, tágabb kontextust figyelmen
kívül hagyó végrehajtó szerepét tölti be. Ebben az ábrázolásmódban megjelenik
a természeti népek idealizált ártatlansága, a civilizáció romlottságával szemben
ellenállása is, azonban egyes értelmezések szerint valós politikai állásfoglalást is
jelent anaxalita”° mozgalom törekvései mellett (Basole 2010: 25). A film a Rámájana
jólbevett fekete-fehér morális univerzumát kérdőjelezi meg azzal, hogy a központi
vált (Ihe Telegraph 2010), amelyben akár a Rámájana eltérő értelmezésének hagyománya,
akár a déli szupersztárok megjelenése is fontos lehetett.
5 A naxalita mozgalom egy lazán összefüggő, maoista ideológiát valló törzsi félkatonai mozgal¬
mat takar, amely a központi állammal szemben igyekszik megvédeni az őslakosok földjeit és
jogait. Elsősorban Kelet-Indiában vannak jelen, Orisha, Bengál és Cshattíszgarh tagállamban.
42