Page 160 [160]
158 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA
Az internettel kapcsolatos legélesebb kritikát — a maximalista kritériumokat
alapul véve — Hubert Dreyfus fogalmazta meg az először 2001-ben megjelent,
majd 2009-ben némileg kibővített Oz the Internet című könyvében (Dreyfus
2009). A könyv alapállítása, hogy nem lehetségesek autentikus emberközi kap¬
csolatok és autentikus létezés az interneten, mivel e szféra nem teszi lehetővé
az autentikusság két alapvető és nélkülözhetetlen momentumát, a testi jelenlétet
(embodiment) és a végső elköteleződéseket (ultimate commitment). E felfogással
szemben többen is megfogalmaztak kritikát, például Sollie (2007) arra hívja fel
a figyelmet, hogy az internet hatása nem feltétlenül csak negatív, mert ugyan nem
teszi lehetővé a teljesen autentikus interakciókat, ám épp e hiányosság teremthe¬
ti meg vagy növelheti az autentikus kommunikáció iránti igényt. Analitikusan
megkülönböztetéseket alkalmazó tanulmányában Jose (2018) pedig amellett
érvelt, hogy legalább két esetben elképzelhető, hogy az online világ megalapozhat
autentikus kapcsolatoknak: ha a felek ugyan online ismerkedtek meg, de úgy
döntöttek, hogy offline folytatják a kapcsolatukat, vagy ha a felek az egyébként
folyamatosan zajló szemtől szembeni kommunikációk puszta kiegészítéseiként
használják az online interakciós lehetőségeket (Jose 2018, 86—87).
José aztis felveti, hogy az autentikussághoz nem feltétlenül van szükség fizikai
jelenlétre és végső elköteleződésekre. A végső és visszavonhatatlan elköteleződé¬
sekkel kapcsolatban Jose Bakardjieva interjúalanyát idézi, aki arról számolt be,
hogy nagyfokú bénulással együtt járó betegsége van, és családtagjai — bár szeretik
— nem értik meg a helyzetét, ebben a szituációban lelt rá egy olyan internetes
fórumra, ahol az ő betegségében szenvedők kommunikálnak egymással. Ezek
a kapcsolatok ugyan nem végleges elköteleződésekre épülnek, hiszen csak online
ismeretségek, mégis: az interjúalany számára jóleső érzés volt, hogy e közösségben
megértették őt, hogy hozzá hasonlókra lelt, akikkel erős kapcsolatot tudott lét¬
rehozni, segítve egymást — ezek eredményeképp javult a közérzete és önértékelé¬
se (Jose 2018, 90-91). Hasonlókat láttunk a korábbi fejezetekben is. A hiper¬
jelenlét lehetősége arra utal, hogy bizonyos esetekben az online kommunikáció¬
kat igazibbnak, autentikusabbnak érzik a cselekvők. A szociális média felületei
is biztosíthatnak olyan tereket, ahol az emberek az offline világ túlzottan restrik¬
tív előírásaival és normáival szemben szabadabban tudják kifejezni és megélni
magukat. A példák kézenfekvő módon ábrázolják, hogy az értelmes és tartalmas
emberi kapcsolatoknak nem kell feltétlenül véglegesen elkötelezettnek lenniük
annak érdekében, hogy autentikusak legyenek.
Jose második felvetése, hogy tudniillik, nem szükséges az autentikussághoz
a közös fizikai jelenlét megtestesült érzése, egyfelől releváns meglátás lehet.
A videótelefonos beszélgetések, a telefonálás, sőt akár a chatelés és SMS-ezés is
lehet intim és bizalmas, tükröződhetnek ekommunikációkban mély érzelmek
és elköteleződések, ugyanakkor nem jelentenek , valódi" szemtől szembeni kom¬