Page 130 [130]
OCR
128 : AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA A kísérleti kutatások az elméleti irányultság szintjén is rokonságot mutatnak, ami a kognitivista orientációban nyilvánul meg. Eszerint az idegrendszernek és az agynak különféle erőforrásokat kell allokálnia a mindennapi tevékenységekre, a test orientációjára és a tudati műveletekre, amit igaznak tartanak az útvonalkeresési (wayfinding) és útvonalkövetési (route following) magatartässal összefüggésben is. A GPS-es navigáció hatásait épp azzal összefüggésben kívánják értelmezni, hogy a képernyőre tekintgetés és az onnan származó információk értelmezése milyen mértékben köti le a test erőforrásait, és hogy emellett milyen mértékben engedi mega téri tanulást és orientáció fejlődését. A téri tudás konceptualizálásában közös kiindulópont Siegel és White (1975) felfogása a téri tudás fajtáiról és a téri tanulási folyamatokról. Szerintük alapvetően három téri tudás és háromféle tanulási folyamat létezik (mind a gyermekek fejlődése, mind az új környezetet tanuló felnőttek esetében). Az első lépés a téri támpontok (landmark) megtanulása, melyek fontos tájékozódási pontokat jelentenek (építmények, kereszteződések, egyéb térbeli elrendeződések). Másodsorban a cselekvök ütvonalszerü tudäsra (route knowledge) tesznek szert, amely a tampontok sorozatának és az egyes támpontokon teendő cselekedetek" ismeretét jelenti a cselekvő mozgásának földközeli perspektíváját követve. A téri tudás legmagasabb fokú formájaként az áttekintő vagy konfigurációs tudást (survey/ configarational knowledge) tartják számon, amely a teretimmár nem pusztán téri támpontok vagy útvonalak halmazaként fogja fel, hanem téri összképződményként mintegy madártávlatból. E tudás az értelmezés szerint hatékonyabbá teszi a mindennapi navigálást, mivel lehetővé teszi új útvonalak létrehozását vagy ismert útvonalak rövidítését (Siegel és White 1975, 23-25). A három tudás közti viszonyt Siegel és White eredetileg egymásra épülőként és hierarchikusként képzelte el, vagyis útvonalszerű tudás a támpontok ismeretében, áttekintő pedig az útvonalakra és a támpontokra alapozva épülhet fel. Az időbeli egymásutániság gondolata manapság vitatott, többen írnak arról, hogy e tudásformák egymással párhuzamosan fejlődnek (Aginsky és mtsai. 1997; G. E. Burnett és Lee 2005, 408; Ishikawa 2021, 107-108; K. Kim és Bock 2021; Vandenberg 2016, 21), ugyanakkor a három tudástípus meglétét nem vonják kétségbe, és implicite az áttekintöt tartjäk a legkomplexebb tudäsnak. A téri tudásról szóló elméletet a gyakorlatba ültetve a kognitivista kísérleti kutatások jellemző módon kísérleti és kontrollcsoportra osztják a résztvevőket, az előbbiekhez tartoznak a GPS-es navigációt használók, az utóbbiakhoz azok, akik közvetlenül szereznek tapasztalatot a terekről vagy hagyományos térképek alapján. A résztvevők lehetnek gyalogosok vagy autóvezetők, a kísérleteket pedig 78 Az operaház után jobbra kanyarodni, a McDonald ss után egyenesen tovább, a körforgalom harmadik kijáratán távozni stb.
