OCR
IV. ONLINE VILÁGOK " 127 a relacionális térszociológia és a vegyes terek elméletei adják. Azonban mielőtt e fogalmiság talaján állva sor kerülne a kritikai szintézisre, szükséges a meglévő kutatásokat a saját terminológiájuk alapján szemügyre venni, hogy aztán a hiányossägaikra, vakfoltjaikra a fenomenoldgiai és térelméleti megfontoldsok alapjan lehessen felhivni a figyelmet. Első lépésként a GPS-használat hatásaira fókuszáló empirikus kísérleti kutatások eredményeit ismertetem. Mivel a műholdas navigáció címkéje valójában különnemű elemekre utal, az áttekintés nem vonatkozhat minden navigációs módra. Az alábbiakban elsősorban azokra az empirikus kutatásokra összpontosítok, amelyek az utóbbi évtizedben uralkodóvá vált GPS-használati módot vizsgálják (vizuális megjelenítés, nem madártávlati, hanem a vezető szemszögét képviselő megjelenítés, valamint sematikus kétdimenziós utcakép). Ezt követően az eredmények átfogó értelmezési kereteként szolgáló kiágyazódáselméletet rekonstruálom, mely szerint a GPS felszínessé teszi a fizikai környezethez fűződő kapcsolatot. Ezen elmélet több kvalitatív kutatás fényében problematikusnak minősül. Ezután amellett érvelek, hogy a téri kiágyazódás elmélete egyoldalúan interpretálja a jelenségkört, és hogy az észlelés Maurice Merleau-Ponty (által ihletett) fenomenoldgidja és a hibrid terek elmélete alapján mélyebben tudjuk megérteni a GPS-szel átitatott mediatizált terek jellegét. A GPS-ES NAVIGÁCIÓ HATÁSAI A KÍSÉRLETI KUTATÁSOK FÉNYÉBEN A mozgások mediatizált formáját képviselő GPS-es navigáció térélményének értelmezése érdekében elengedhetetlen a témával foglalkozó empirikus kísérleti vizsgálatok eredményeinek a számbavétele. A GPS-használat hatásainak vizsgálata interdiszciplináris vállalkozás valahol a földrajztudomány, a kognitív pszichológia, a környezetpszichológia, a kognitív tudomány, a neuropszichológia vagy az emberek és számítógépek interakciójára fókuszáló kutatások (human-computer interaction) metszéspontjában. Annak ellenére azonban, hogy a kutatások többféle tudományhoz kötődnek, a kérdésfeltevésben, az alapul vett elméleti megközelítésekben és a konceptualizálásban mutatkoznak közös vonások, ahogyan az eredmények is viszonylag egybecsengenek. Hasonló a kérdésfeltevésük e kutatásoknak, mivel arra kérdeznek rá, hogy milyen hatással van a GPS-es navigáció használata a térbeli orientáció és a téri tudás elsajátítására (Gramann, Hoepner, és Karrer-Gauss 2017; Münzer és mtsai. 2006; Ben-Elia 2021), a téri tanulásra és viselkedésre (Ishikawa és mtsai. 2008), a felhasználók útvonalkeresésére és téri emlékezetére (Ishikawa 2016), kognitív térképeire és téri tudására (G. E. Burnett és Lee 2005), navigálási képességeire (Fajnerová és mtsai. 2018), környezeti tanulási képességeire (Ruginski és mtsai. 2019).