Page 65 [65]
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA + 63
léséhez, másrészt a média a tartalmaktól függetlenül olyan kommunikációs plat¬
formokat kínál, amelyek segítenek kollektívumokat felépíteni és fenntartani.
Az első esetre — amikor a média olyan tartalmakat kínál, amely bizonyos emberek
számára érdekes, releváns — jelentenek példát a televíziós műsorok közönségei,
a különféle rajongói csoportok, az MMORPG-klánok tagjai vagy akár egy
Twitch-csatorna feliratkozói. E csoportokat nem feltétlenül köti össze valamifé¬
le reflektált összetartozás-tudat, de még ebben az esetben is a közönség tagjai
számára az adott termék jelent valamit, így ez az érzet impliciten összekapcsolja
őket. Rajongói kultúrák — amelyek tagjai esetében nagyobb az összetartozás-tu¬
dat — korábban is léteztek, azonban az internet korszakában minden korábbinál
nagyobb lehetőségük van, hogy transzlokális szinten működhessenek (Couldry
és Hepp 2017, 170-171). A média másodsorban olyan kommunikációs platfor¬
mokat is kinäl, ahol akommunikäciö nem mär meglévő tartalmak alapján bon¬
takozik ki, hanem a felhasználók saját szempontjai szerint (Couldry és Hepp
2017, 172). Az olyan oldalak, mint például a Reddit, csupán kommunikációs
platformokat kínálnak, így a kollektívumok képződése e fórumokon a tartalmak
tekintetében alulról építkező folyamat. Hasonló mechanizmusok működnek
a különféle Facebook-csoportok esetében is.
A mediatizált kollektívumok — a médiaalapu kollektívumokkal szemben —
olyan csoportokat jelentenek, amelyek nem pusztán az online világ és a digitális
eszközöknek köszönhetik a létüket, hanem már eleve létező csoportok, amelyek
életében azonban már fontossá váltak az IKT-k, amelyek más tényezők mellett
hozzájárulnak a felépülésükhöz. E tendencia megfigyelhető néhány jellegzetes
csoport, a család, a kortárskapcsolatok és a kirekesztettek tekintetében. A csalá¬
dok olyan csoportok, amelyek szemtől szembeni interakciók által jöttek létre, ám
manapság egyre erőteljesebben támaszkodnak kommunikációjukban az IKT¬
eszközökre, ami a legkülönfélébb formákat ölthet. A családtagok chatelhetnek
egymással, fotókat, videókat küldhetnek egymásnak, a szülők okostelefonos app¬
likációval ellenőrizhetik, épp hol van a kiskorú gyermekük, de az egymástól távol
élő tagok számára is nagy segítség, ha videótelefonálhatnak egymással (Couldry
és Hepp 2017, 173). A — példaul baratokbdl, osztály- vagy évfolyamtársakból ösz¬
szetevödö — kortarscsoportok esetén is jellemzé tendencia, hogy megszaporod¬
nak az online kommunikacidk. Az ilyen csoportok esetén már szinte alapfelté¬
tellé valt, hogy a tagjaik ugyanazokat akommunikációs platformokat használják,
ugyanis aki ennek a követelménynek nem felel meg (mert például nincs
okostelefonja, Instagram-profilja stb.), könnyen kirekeszti magát e kapcsolatok¬
ból (nem részese a csoport számára fontos interakcióknak és fontos vonatkozta¬
tási pontokat nem ismer meg ezáltal) (Couldry és Hepp 2017, 173). Hasonló
mediatizálódási tendenciák figyelhetők meg az olyan kollektívumok esetében is,
amelyekkel kapcsolatban ez első pillantásra nem volna nyilvánvaló. Meglepő