Oldal 26 [26]
24 + AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA
működik, hogy az elme a külvilágból tiszta észleleteket nyer ki, azt követően
pedig értelmezi, hanem egészlegesen és értelemmel átitatva észleljük a világot
(Verbeck 2001, 123-124). A viläg, mely szamunkra az &szleles sorän megnyilvä¬
nul, már eleve strukturált és értelemmel rendelkező képződmény. Az észlelés
tehát a testi és az értelmezői komponenst magában foglalva a világ elrendezésének
aktiv folyamata (Glezos 2020, 193).
Az észlelést (annak testi és interpretációs aspektusát) figyelembe véve Ihde
szerint három- vagy más megközelítésben négyféle módon viszonyulhatnak a cse¬
lekvők a technikai eszközökhöz. Fennállhat emberek és technikai dolgok között
egyfajta közvetítő, mediációs viszony, melynek két válfaja van: a megtestesülési
viszony (embodiment) és a hermeneutikai reláció. Fennállhat emellett mássági
(alterity) és háttérviszony (background relation).
A mediációs viszony mindkét formájának lényege, hogy a világ a technikai
eszközök közvetítésével jelenik meg az észlelésben, a technikai artefaktum
mediálja tehát a világot számunkra. A technika fogalma e helyen sem korlátozó¬
dik a modern technikáéra, hanem tágabban értendő: eszerint minden objektum
technikai, amely kitágítja, módosítja az emberi test lehetőségeit. A mediált vi¬
szony megértéséhez Ihde számára a két legfontosabb elméleti hivatkozási pont
Heidegger és Merleau-Ponty. Bár Ihde bírálja Heidegger kordiagnózisát, a szer¬
számokkal kapcsolatos gondolatait beépíti a saját rendszerébe. A , heideggeri
kalapács? (II. 1. fejezet) legfontosabb tanulsága Ihde számára az volt, hogy a szer¬
számoknak nincs önmagukban értelmük, mivel gyakorlati kontextusokhoz kö¬
tődnek, hogy mindig van valamilyen , céljuk", és hogy amikor a gyakorlataink
során használjuk őket, nem a tapasztalásunk tárgyát képezik, hanem az észlelé¬
sünk eszközét (Verbeek 2001, 125).
Merleau-Ponty az eszközökhöz fűződő ilyesfajta viszonyt részletesebben is
kidolgozta. Két híres szemléltető példája a tollas kalapot hordó hölgy és a vak
ember a botjával. Mindkét esetben artefaktumokat (bar a tollas kalap nem tech¬
nikai jellegű tárgy) használnak arra, hogy kiterjesszék a testiik térbeliségét. A nd,
aki hosszú tollal ellátott kalapot visel, egy idő után kiterjeszti a testsémáját, a testi
szenzibilitásának határait, aminek következtében érezni fogja, hogy mi az a biz¬
tos távolság más tárgyaktól, amely nem károsítja a tollat (mivel a tollat beillesz¬
tette a testsémájába, öntudatlanul, tudatos átgondolás nélkül is tudni fogja, hogy
elfér-e az ajtófélfa alatt a toll károsítása nélkül). A vak ember botjához fűződő
viszonya azért is különleges, mert ő nemcsak kiterjeszti a testsémáját, hanem
a botot érzékelésre is tudja használni. Ennek során a vak ember nem a bottal
magával foglalkozik, hanem a bot segítségével észleli a világot és annak objektu¬
mait (Verbeek 2001, 125; Viljoen 2010, 312; Merleau-Ponty 2012, 166-167;
Glezos 2020, 200, 204).