A mediáció utalhat megtestesült vagy hermeneutikai viszonyra. A megteste¬
sült, testivé vált viszony arra utal, hogy az emberi cselekvők a technikai eszközö¬
ket részévé teszik az észlelési apparátusuknak, így bővítve ki az érzékeiket és
a testük világ iránti szenzibilitását. Merleau-Ponty példáin túl ilyen eset lehet
a szemüveg vagy a paradontális szonda, hiszen amikor hordják, a viselőjük nem
magát a szemüveget nézik, hanem a szemüvegen keresztül a világot, illetve a fog¬
orvosok szondája arra jó, hogy a szakember ki tudja vele tapogatni az üregeket
a fogakban, de közben nem magára a szonda tárgyságára koncentrál. A megtes¬
tesült technikák transzparensek, mivel visszavonulnak az észlelés figyelme elől,
háttérbe lépnek, és nem magukra, hanem a világ bizonyos aspektusaira irányítják
a figyelmet (Verbeek 2001, 126-127). A megtestesiilt technikak beépiilnek a fel¬
használók testsémajaba, amire az infokommunikacids technológiák (IKT-k)
tekintetében példát jelenthetnek a virtuálisvalóság-szemüvegek vagy a játékkon¬
zolok kontrollerei.
A közvetítői vagy mediációs viszonyok második fajtája a hermeneutikus re¬
láció. A világ ez esetben is technikai mediálás révén jelenik meg számunkra, ám
más módon, mint a megtestesülés esetén. A technikai artefaktum ekkor nem
vonul vissza az észleléstől, nem válik transzparenssé, hanem a világ reprezentá¬
cióját nyújtja. E reprezentáció természetesen értelmezést igényel, , olvasni" kell
az eszközt valamilyen módon. A hőmérőről le kell olvasni a számot, és értelmez¬
ni kell: amikor tehát a hőmérőre összpontosítjuk figyelmünket, akkor nem ezen
eszközön keresztül érezzük a hőmérsékletet (ahogy például a vak ember a boton
keresztül érzi a talajviszonyokat), hanem a hőmérséklet számszerű reprezentá¬
ciójának értelmezése alapján alkotunk elképzelést arról, hogy mennyire van
meleg (Verbeek 2001, 127). Az IKT-eszk6z6k kapcsän példa lehet a herme¬
neutikus viszonyra a számítógépek teljesítményének tesztelése különböző
benchmarkoldalakon. Összefoglalóan, a hermeneutikus viszony során nem
az eszközön keresztül érzékeljük a világot, hanem az általuk nyújtott reprezen¬
tációk értelmezése során.
A mediáció fogalma arra utal, hogy a technika nem semleges, mivel átalakít¬
ja az észlelést, méghozzá kétféle értelemben is. A technikai eszközök egyrészt
felfokozzák, felerősítik a valóság bizonyos aspektusait, másrészt másokat a hát¬
térbe szorítják, azaz a valóságot a felerősített azpektusokra redukálja. Jó példa erre
a távcső, mely felerősíti a látási mező egy részét, ugyanakkor a hallást nem (nem
halljuk általa, hogy mi történik a vizuálisan észlelhető messzeségben), ahogyan
a szaglási és tapintási érzéket sem — vagyis a világot az egyik vonatkozásában
felfokozott módon, felerősítve tudjuk észlelni, míg a többi aspektusaiban szegé¬
nyebben: a távcső a felerősített vizualitásra redukáló eszköz (Verbeek 2001, 128).
A megtestesült és a hermeneutikus viszony között azonban létezik különbség
a percepciók átalakításának mértékében. A megtestesült viszonyok Ihde szerint