Oldal 25 [25]
II. A TECHNOLÓGIA FILOZÓFIAI ÉRTELMEZÉSEI : 23
latban. Ihde főműve az Technology and the Lifeworld [ Technológia és az életvilág]
(Ihde 1984). A könyv és az ihde-i életmű bemutatása során nagymértékben tá¬
maszkodom tanítványa, Peter-Paul Verbeek (2001) értelmezésére. Bár Ihde
posztfenomenológiaiként nevezi meg saját elméletét, Verbeek szerint alapjait
tekintve hangsúlyosan fenomenológiai nézőpontot képvisel. A fenomenológia
alapbelátása szerint bármiféle dolog, sőt maga a világ is az emberekkel létesült
viszonyok szövevényében nyeri el az értelmét, s ezt a belátást alkalmazza Ihde
a technika filozófiájára is. Ahogyan arra korábban (71. 1. fejezet) utaltam, a Hei¬
degger utáni újabb filozófusgenerációk tagjai közül többen szakítottak azzal
a nézőponttal, amely a technika egészének valamiféle egységes logikát tulajdonít,
vagyis a technológiát monolit egészként felfogó szemlélettel. Ihde is ehhez a kri¬
tikához kapcsolódik, ugyanis szerinte a technika, és szűkebben: a modern tech¬
nika sem jellemezhető egységes logikával, így nála nem annyira az a kérdés áll
az előtérben, hogy az egészlegesen felfogott technika milyen világfeltárási módot
tesz össztársadalmi szinten lehetővé, hanem a technika mindennapi életben be¬
töltött szerepe. Ennek során Ihde nem a technika egészét tartja szem előtt, hanem
azt, hogy az emberek milyen viszonyokban állhatnak, milyen típusú relációkat
létesíthetnek konkrét technikai eszközökkel, és hogy ez alapján milyenként jelenik
meg szamukra a valdésag (Verbeek 2001, 122-123). Mivel Ihde vizsgälödäsai
számára nem az össztársadalmi szint jelenti a kiindulópontot, hanem a cselekvé¬
sek mikroszintje, ezért a konkrét ember-technika viszonyok tanulságai alapján
a makroszint (tehát a technika össztársadalmi és kulturális hatásainak) diagnó¬
zisa is eltéré lesz a heideggerihez képest. A kifejtés során tehát először azt járom
kérbe, hogy a technikai artefaktumok milyen szerepet télthetnek be az emberek
világhoz fűződő viszonyában (ember-technika viszony), majd kitérek a technika
kulturális-társadalmi hatásaira.
Az ember és technika lehetséges viszonyainak ihde-i értelmezésére nagy ha¬
tással volt Maurice Merleau-Ponty, aki az emberi tapasztalatok értelmezéséhez
nem annyira a gondolati aktusokra, hanem az észlelés testi mechanizmusaira
koncentrált (Merleau-Ponty 2012). Hasonló Ihde kiindulópontja is, aki szerint
az érzékelés a kulcs ember és világ viszonyainak megértéséhez. Az érzékelésben
— véli Merleau-Ponty nyomán Ihde - nem különül el egymástól ember és világ
(szubjektum és objektum). Ez amiatt van így, mert egyfelől az érzékelés a világnak
az érzékelése (a világ bennünk van), és másfelől mivel az érzékelés során az em¬
berek is , benne vannak" a világukban, mivel az érzékelés során nem tudnak kü¬
lönbséget tenni érzékelő és érzékelt között, amit csak az utólagos reflexió tesz
lehetővé. Az érzékelésnek alapvetően két vonzata van Ihde gondolkodásában.
Az egyik az érzéki percepció, mely lényege szerint testi, a másik pedig az értelme¬
zés. Ihde a francia filozófus nyomán azt hangsúlyozza, hogy a kettő nem választ¬
ható el egymástól: nincs tehát értelmezés előtti érzékelés, az érzékelés nem úgy