Page 126 [126]
124 Figus-Illinyi Rita
hozzájárulnak, az összetartozás érzésének biztosításával. Az elmélet alapján a
jól-lét elengedhetetlen tényezője a társas identitás (Turner et alii 1987). A cso¬
porttagság védelmi funkciót lát el, például a depresszió kialakulásával szemben,
enyhiteseben &s akär kiüjuläsanak megakadälyozäsäban (Cruwys et alii 2013).
A társas identitás és a reziliencia között egyenes arányosság áll fent. Nemcsak
a felnőtt populációt támogatja meg krízis esetén, hanem a serdülők esetében
határozott védőfaktorként van jelen. Krízis helyzetben az új csoporttagság, a
társas identitás bővülés exponenciálisan növeli a reziliencia folyamatát. Azok
a személyek, akik nyugalmi helyzetben alacsony reziliencia pontszámot értek
el, kiugróan magas értéket produkáltak abban az esetben, ha bővülni tudott
társas identitásuk és az elérhető volt válság esetén (Koni et alii 2019).
A társas identitás elmélete és az önkategorizációs elmélet kulcsgondolata
a következő: amikor az egyén azonosul a csoportjával, közös perspektívát te¬
remt vele, és viselkedését a csoportnormához igazítja. Ez az igazodás szociális
támogatás nyújtáshoz és elfogadásához vezet, ami pedig elősegíti a kollektív
énhatékonyság érzését (Avanzi et alii 2015). Fontos, hogy amennyiben a támoga¬
tást nyújtó és kapó személy társas identitása megegyezik, a szociális támogatás
pozitív hatásai jelentősebbek, mintha eltérő társas identitással rendelkezők
lennének (Frisch et alii 2014).
Az emelkedett társadalmi támogatás és a megnövekedett énhatékonyság
jelentős szereppel bír a stresszel való megküzdésben és az egyén jól-létének
növelésében. Az emberi szükségletek kielégítése, mint például a közösséghez
tartozás, a biztonság és a stabilitás érzése, alapvető fontossággal bírnak az
egyén pszichológiai és érzelmi állapotának fenntartásában, valamint annak
javításában (Greenaway et alii 2016). Az emberi kapcsolatok fontossága nem
csupán szociálpszichológiai megközelítésekben hangsúlyosak, hanem a pszi¬
choszociális rendszerszemléletben is. Ebben az esetben a kollektív kapcsolódás
szoros kapcsolatban áll az élet értelmével és a jól-léttel (Stok et alii 2014). Fontos
azonban megjegyezni, hogy abban az esetben amikor a csoportnormák vagy
csoporton belüli kapcsolatok károsak, azok negatív hatással vannak az egyénre,
például ellenséges légkört teremtenek, így gyengíthetik az egyén jól-létét és
rezilienciáját. A fenti megfontolások tükrében az egyén szociális hálozatának
minősége és az azonosulása a pozitív és támogató közösségekkel, nagymérték¬
ben hozzájárulnak az pszichológiai ellenállóképességhez és jól-léthez. A társas
támogatás és a pozitív csoportkapcsolatok kialakítása tehát kulcsfontosságú
lehet a reziliencia és az egészséget élet elömozditäsäban (Gardner - Bruijn ¬
Lally 2012).
Az egyéni pszichológiai ellenállóképesség nem csupán az egyén és a közösség
szempontjából fontos a jól-lét és egészség megértésében, hanem annak hiányá¬
ban felveti a társadalmi sebezhetőség perspektíváját is. Míg az egyén szociális