Page 125 [125]
Reziliencia - vallás - közösség 123
A fenti megközelítéseket figyelembe véve a reziliencia napjainkban haszná¬
latos fogalmát az Amerikai Pszichiátriai társaság az alábbi módon határozza
meg: , Nehéz, kihívásokkal teli, megváltozott életeseményekhez való sikeres
alkalmazkodás folyamata és eredménye. Leginkább mentális, érzelmi és visel¬
kedéses rugalmasság, külső és belső igényekhez való alkalmazkodás. A felsorol¬
takhoz hozzájárul, hogy az egyén hogyan tekint a világra, hogyan kapcsolódik
a környezetéhez, milyen a társadalmi erőforrások elérhetősége és minősége.
Egyéni speciális , coping" (APA Dictionary of Psychology 2018).
A világos és jól használható definíció ellenére az értelmezés nehézsége to¬
vábbra is abban rejlik, hogy a reziliencia összetett és többdimenziós fogalom,
amelyet nem könnyű egyetlen definícióba sűríteni. A reziliencia megértése és
értelmezése számos tényezőtől függ, beleértve az egyén sajátosságait, a kör¬
nyezeti kontextust, valamint a különböző tudományterületek és kultúrák által
alkalmazott megközelítéseket. Emellett a reziliencia különböző kontextusokban
is eltérő lehet: például egyéni szinten, családi vagy közösségi szinten vagy akár
szervezeti vagy társadalmi szinten (Windle 2011).
Közös, közösséghez kötődő reziliencia
Visszautalva a reziliencia kutatások történetére, annak harmadik hulláma lehe¬
tővé tette az egyéni változóktól való távolodást, megnyitva lehetőségét annak,
hogy a reziliencia vizsgálatok kiterjedhessenek azokra a tényezőkre, amelyekkel
az egyén kapcsolódik a társadalomhoz, illetve közvetlen környezetéhez. Utóbbi
kapcsolódási pontját a társas identitás adja. A társas identitás fontos szerepet
játszik a rezilienciában, mivel az egyéneknek és közösségeknek azonosítaniuk
kell magukat valamilyen csoporttal vagy közösséggel ahhoz, hogy érzelmileg
kapcsolódjanak hozzá, és támogatást kapjanak nehéz helyzetekben. A társas
identitás erősítése segíthet az egyénnek vagy közösségnek abban, hogy megfe¬
lelő társas támogatást és erőforrásokat találjon, amikor az szükségessé válik,
továbbá meghatározza magát valamilyen pozitív, erőforrásokban gazdag csoport
vagy közösség tagjaként, amely erősítheti az önbizalmát. Nem utolsósorban
kapcsolatot teremt az egyén, a közösség és az adott kultúra hagyományai és
értékei között, amelyek további támogatást és értelmet biztosítanak (Haslam
et alii 2009).
Társas identitásunk, az énfogalmunk minden olyan aspektusát felöleli,
amely a csoporttagságunkról alkotott tudásból és érzelmi viszonyulásából
erednek (Mackie - Smith 2004). Ehhez szorosan kapcsolódó társas identitás
elmélet (Tajfel - Turner 1979) és önkategorizációs elmélet megfogalmazza,
hogy a közösségek vagy csoportok az egyén fizikális és mentális egészségéhez