Page 36 [36]
34 Máté-Tóth András
vallási ,mi" és a , mások" közötti elutasításra való hajlamot. Esélyt adhat arra,
hogy a közgondolkodás a menekültekben ne csak a saját nemzeti és keresztény
identitással szembeni veszélyt lássa, hanem a társadalom gazdagodásának és
a keresztény hit megélésének lehetőségeit is (vö. Piela 2020).
KITEKINTÉS
A sokféle sokféleség társadalmi alaptény, beleértve a társadalom vallási
dimenziójára vonatkozó kulturális és vallási sokféleséget is. A sokféleség el¬
ismerése egyben az egyediség, a sajátos identitás elismerését is jelenti akár a
személyes, akár a társadalmi szintre gondolunk. Azokban a társadalmakban,
amelyek önállóságának, saját értékeinek elismerése sokáig nagyhatalmak ár¬
nyékában vagy diktatúrák miatti kirekesztettségben nem valósulhatott meg,
különösen is érzékenyek az elismerésre. A 89/91 során lezajlott politikai for¬
dulat szabad utat nyitott az országoknak a saját nemzeti identitásuk kollektív
hangsúlyozására, amely a diktatúra által okozott sebekből való felgyógyulás
ígéretét és gyakorlatát jelentette. Az országok politikai szuverenitása viszonylag
gyorsan megvalósulhatott, tisztázódtak az országhatárok, felálltak a nemzeti
parlamentek, megszülettek a demokratikus működést biztosító törvények és
felfrissültek és stabilizálódtak a nemzetközi kapcsolatok. Mindemellett továbbra
is megmaradt a nemzeti értékek és érdekek elismerésének és elismertetésének
fontossága, amelyből egy idő után belpolitikai törésvonal és muníció alakult
ki. A politikai sokszínűség a régió számos országában jobboldalra és baloldalra
egyszerűsödött, amely felosztásban a nemzeti szempontokat a jobboldal magá¬
nak vindikálta, miközben a baloldalt nemzetietlennek minősítette. A politikai
sokféleség kétféleséggé egyszerűsödött, miközben a nemzeti elismerés egyesítő
erejéből a nemzet megosztását szolgáló erő vált. A kétosztatú politikai rend¬
szer strukturálisan sem alkalmas arra, hogy őrizze és gyakorolja az elismerés
kultúráját, mert mindkét politikai oldal csak saját magát képes elismerni, mi¬
közben a másik oldalt igyekszik kirekeszteni. Akkoris, ha az adott ország adott
parlamenti ciklusában több párt között arányosan oszlanak meg a képviselői
helyek, akkor pedig még inkább, ha valamely pártnak vagy pártkoalíciónak
meghatározó többsége van. Az ilyen politikai kultúra ellentmond a sokféle
sokféleség társadalomépítő logikájának, és akadályozza a kölcsönös elismerés
kultúráját. Végső soron azt teszi tönkre, amelyért síkra szállt.
A társadalmi sokféleség vallási dimenzióját tekintve, ahol a nagy vallási
közösségek és az állam közötti együttműködés tengelye a meghatározó faktor,
ott az alacsony szintű társadalmi sokféleséget mintegy automatikusan leképezi
az alacsony szintű vallási sokféleség is. Dacára annak, hogy az adott országban