Page 30 [30]
28 Máté-Tóth András
adekvátan kifejezni a vallásos emberek vallási tapasztalatait és hitét. Úgy hiszi,
hogy ezek a világvallások a jövőben egyre inkább a világ vallástörténetének le¬
tűnt szakaszát jelentik majd, s a globális vallási élet egy-egy variációivá válnak.
Ebben a korszakban már a partikuláris vallási hagyományok kifejezésrendszere
is lassan átalakul, amely életre hív egyfajta ,ökumenikus eszperantó" nyelvet,
amelynek legfőbb jellemzője a nyitott fogalmakkal való kifejezésmód (Swidler
2016).
A pluralista vallásteológia legfontosabb szerzői hangsúlyozottan különbözte¬
tik meg a , vallásokat" (beliefs) a , hittől" (faith). Teszik ezt annak érdekében, hogy
a partikuláris világvallások folyamatait, és azok hagyományai és az egyetemes,
globális, plurális vallási tapasztalat közötti dinamikus viszonyt leírhassák. Ezek
szerint a vallási tapasztalat, a hit mindig megmutatkozik a különböző vallási
hagyományokban, ám egyikben sem a maga teljességében és kimerítő módon.
Az eredeti vallási tapasztalat e hitek révén, egyfajta állandó folyamat része¬
ként alkotja és fejleszti saját magát, éri el egyre teljesebb valóságát. , A vallás
mint minden teremtett valóság fejlődik, állandó folyamatban van" (Knitter
1985, 107). Ez a folytonos változás a vallások mindegyikére jellemző. A vallás
és a hit közötti viszony ebben a folyamatos átalakulásban konkretizálódik,
amely a partikuláris, kontextuálisan meghatározott vallási hagyományokban
megjelenő, de azokon túlmutató hit dinamikus lecsapódása. Smith teológiai
munkásságának jelentős részét a vallás és a hit megkülönböztetésének szentelte,
könyvei közül vallásteológiai szempontból a Towards a World Theology foglalja
össze eredményeit. Ebben kifejti, hogy a keresztények a hit keresztény alakzata
alapján, a muzulmánok az iszlám alakzat, az Andaman sziget lakói pedig az
ottani alakzat alapján üdvözülnek (Smith 1981, 169).
A vallási hagyományok és a hit fejlődésének történelmi útja szükségképpen
politikaiis, hiszen összefügg az adott társadalom politikai viszonyaival, továb¬
bá a vallási hagyományok prófétai (társadalomkritikus és igazságosabb jövőt
hirdető) vonulataival. E két aspektusnak alapvető köze van a pluralista vallás¬
teológia vallási igazság fogalmához, mert a vallások közötti párbeszéd egyik
legfontosabb kérdése és egyben célkitűzése is az emberi viszonyok méltóbbá,
jobbá tétele. A vallási igazságot ebben a rendszerben ennek a célnak szolgálata
verifikálja, az igazságosabb és élhetőbb világ szorgalmazása a vallási igazság
ismeretelméleti kritériumává válik.
A pluralista vallásteológia képviselői a helyes életvezetést, gyakorlatot (egyé¬
ni és politikai szinten egyaránt) előbbre helyezik a helyes vallási ismeretnél,
klasszikus kifejezésekkel élve az orthopraxis előbbre való az orthodoxiánál. Sőt
a vallási igazságok tanulmányozása, a rítusok helyes elvégzése és az imádság
csak akkor képes szolgálni a vallások közötti nagyobb fokú kölcsönösséget,
amennyiben a globális felelősség gyakorlatával párosul, s ennek hátterévé válik.