Page 29 [29]
Sokféle sokféleség 27
egyfajta közös pluralista episztemológia, amelynek legfőbb elméleti pontjai: a
vallási ismeret fejlődőképessége, kulturális meghatározottsága, pragmatikus¬
sága és bipolaritása (Merrigan 1997).
Paul F. Knitter (1939-) chicagói katolikus teológus a pluralista vallásszemlélet
új igazságfogalmáról beszél, amelyre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a
vallások közötti párbeszédnek meg legyenek az elégséges közös elméleti alapjai
(Hick - Knitter 2005). Az új igazságfogalom eltér a vallásokban és teológiákban
ismert eddigi fogalmaktól és hagyományos megközelítésektől. E fogalom legfon¬
tosabb jellegzetességei: a folyamat-jelleg (becoming), a kapcsolatisag (relatedness),
a kélcs6nésség (reciprocity) és a kiilonbézdségben megmutatkozó egység (unity
in diversity). Az igazság dinamikus folyamat során realizálódik, beágyazottan
egy kölcsönös kulturális viszonyrendszerbe, amely a résztvevők alapvető és
erőteljes involválódását követeli, s amelynek egyfajta komplex egység, egységes
pluralizmus (unitive pluralism) lesz akövetkezménye. Az egységesítő pluralizmus
az igazság új, ahagyományos monisztikus egységtől (monistic oneness) radikáli¬
san eltérő fogalma ontológiai elsőbbséget biztosít a sokféleségnek (manyness5).
Nyilvánvaló, hogy az ilyen igazságfogalommal megalapozott vallási ismeret
személyhez kapcsolása csak akkor lehetséges, ha kialakul az értelmes emberek
olyan tudata és tapasztalata, amelyet megoszthatnak egymással a pluralista
kultúrában és vallásban való elkötelezettségük és részvételük révén.
Egyetemes vallási identitás felé mutat ez a tendencia, valamiféle vallási
világpolgárság irányába, amely Wilfred Cantwell Smith (1916-2000) kanadai
iszlám-kutató, teológus és vallástudós felfogása szerint lényegét tekintve
megalapozott az emberiség vallástörténetében (Smith 1981). Az egyes nagy
vallási hagyományokban megtapasztalt és kifejtett ,más" kontextuálisan
meghatározott módon van jelen. Ám a konkrét történelmi tapasztalatok és
vallási igazság-rendszerek mindig valami olyasmire mutatnak, ami túl van
a megtapasztalhatóságon és kifejezhetőségen. Amit a világvallások követői
látnak, az jelzője, regionális és adott időbeli visszatükröződése az igazságnak.
Az igazság nem a vallási hagyományokban van, hanem azokon túl. Ugyanak¬
kor ezt a valláson túli — mondhatjuk - metavalläsi igazsägot csak a konkrét
hagyományok segítségével képes az ember megtapasztalni. A teológia pedig
innovatív módon reflektál, azt tematizálja, amiben az egyes vallások önmagu¬
kon túlra mutatnak. Ilyen értelemben ezek a vallások nem is tárgyai, hanem
alanyai a pluralista teológiának. Az ilyen teológiai szemlélet születőben van.
Smith szavaival élve olyan teológia, amely , kinő a világ emberi közösségének
vallási al-közösségeiből (subcommunities), amelyeket hagyományos kifejezéssel
világvallásoknak nevezünk (Smith 1981, 129).
Hasonló Hick víziója a vallási pluralizmus jövőjéről. Úgy véli, hogy a mai
értelemben vett kereszténység, hinduizmus, iszlám stb. már nem sokáig képes