Oldal 181 [181]
2.4 Zöld kémia
a földhasználatot, amelynek ma már szigorú korlátai vannak. A meg¬
oldás az lenne, ha mezőgazdasági, erdészeti és élelmiszeripari hulladé¬
kot használnánk fel, mert ezek nem különböznek lényegesen a primer
biomassza alapú nyersanyagforrásoktól. Erthető, hogy igen intenzíven
kutatják a biomassza felhasználását lehetővé tevő hasznos vegyipari
alapanyagok, az úgynevezett , platform vegyületek" előállítási lehetősé¬
geit, amelyek részben vagy egészben helyettesíthetik a jelenleg használt
fosszilis alapanyagokat. A lehetséges helyettesítőket például szénhid¬
rátokból lehet előállítani (Mika et al., 2018). Bár a biomassza ideális
alternatíva lenne, fenntartható hasznosítása attól függ, hogy lesz-e elég
belőle ahhoz, hogy fedezze az egyre növekvő igényeket. A zöld kémia
törekszik arra, hogy ezt az értékes anyagot csak olyan ütemben hasz¬
náljuk fel, amilyen ütemben természetes úton pótolható, ugyanakkor a
hulladékok termelődése nem lehet gyorsabb, mint az ártalmatlanításuk.
Ez az új megközelítés lehetőséget nyújt arra, hogy meghatározzuk a
fenntarthatóság mértékét egy adott vegyületre (Horváth et al., 2017).
2.4.3.6 Szelektív katalizátorok
Fontos, hogy a vegyipari folyamatok során a folyamatosan fogyó rea¬
gensek helyett olyanokat használjunk, amelyek mennyisége a reakció
során lényegében nem csökken. A reakció katalitikus, vagyis szelektív
felgyorsítása lehetővé teszi a melléktermékek mennyiségének csökkenté¬
sét, ez megfelel az ipari metabolizmus elveinek. Például átmeneti fémek
részvételével zajló homogén katalízis révén igen sok kémiai átalakítás
végezhető el. Nem egyszerű azonban a katalizátor elválasztása vagy új¬
rafelhasználása, szerencsére erre az utóbbi időben számos jó megoldást
fejlesztettek ki (Cole-Hamilton, 2003; Collis-Horváth, 2011).
A biokatalízis kiváló lehetőséget kínál különleges szerkezetű, bio¬
lógiailag aktív vegyületek előállítására (Sheldon-Woodley, 2018). Ezt
felismerve, néhány gyógyszergyár sikerrel integrálta a fenntartható
módszert a hagyományos gyógyszerkémiával. Miután igen sok enzimet,
vagyis biológiai katalizátort ismerünk már régóta, a fehérje- és génmó¬
dosítási technikák segítségével javítható az ismert biológiai katalizáto¬
rok hatékonysága. Lehetőség nyílik arra, hogy új típusú reakciókban
használjuk ezeket, amelyek eddig a természetben ismeretlenek voltak
(Hoekstra, 1997). Csökkenthető a szintézislépések száma, nagyobb
tisztaságot lehet elérni, és növelni lehet a kitermelést. A reakcióhoz
szükséges oldószer mennyisége a tizedére csökkenhet. A vegyipari fo¬
179