Page 174 [174]
NÁRAY-SZABÓ GÁBOR
köszönhetően, és annyira túlszaporodtak, hogy elfogyott az élelem,
tömegesen pusztultak el az éhező állatok, alig néhány egyed maradt
csak életben (Klein, 1968). A szerves hulladék előbb-utóbb lebomlik
a természetes környezetbe kerülve, a mesterséges anyagokból képződő
hulladék nagy többsége (pl. a legtöbb szerves oldószer, gyógyszerma¬
radvány stb.) viszont természetidegen, mérgező, függően attól, hogy
milyen mennyiségben szabadul fel. A szennyező anyag mennyiségének
szerepére legjobb példa az élethez egyébként nélkülözhetetlen, de nagy
mennyiségben üvegházhatást előidéző szén-dioxid. Nélkülözhetetlen
a növényi anyagcsere szempontjából, de ha koncentrációja túlhalad
egy bizonyos mértéket, globális klímaváltozást idézhet elő, ami vég¬
ső soron ellehetetlenítheti az életet a bolygón (IPCC, 2021). Míg az
üvegházhatás a fosszilis energiahordozók egyre nagyobb mértékű el¬
égetésének a következménye, egy másik súlyos problémáért, a műanyag
szemét mennyiségének katasztrofális mértékű növekedéséért az élénk,
de mesterségesen is generált társadalmi keresletnek megfelelni kívánó,
hagyományos vegyipar a felelős. A világ műanyagtermelése óriási, és
dinamikusan nő (Ritchie-Roser, 2018), a hulladékot csak kismértékben
dolgozzák fel, inkább a harmadik világba exportálják, ahonnan rövid
úton az óceánokba kerül, ott pedig a különböző áramlások hatalmas szi¬
getekbe hordják össze. Van olyan jóslat, amely szerint 2030-ra nagyobb
tömegű műanyag lesz az óceánban, mint hal (McArthur et al., 2016).
A környezetet kisebb-nagyobb mértékben szennyező, egyre nagyobb
mennyiségű vegyianyag-fajtáinak döntő hányada beavatkozás nélkül
nem bomlik le a természetben. Igaz ez a műanyagokra is, amelyek az
idők során milliméteres darabokra esnek szét, így bejuthatnak a halak,
emlősök, akár az ember emésztőrendszerébe is. A vegyipar társadalmi
megítélését jelentősen rontotta az a néhány súlyos baleset, amelyben
nagy mennyiségű mérgező anyag került a környezetbe, nemegyszer
százak-ezrek halálát okozva. Ilyenkor a bulvár által a katasztrófákra
hangolt közvéleményben nem tudatosodik, hogy egyrészt a balesetekért
nem annyira a kémia, mint inkább a fogyasztás, a profit hajszolása fele¬
lős; másrészt például közlekedési balesetben nagyságrendekkel többen
sérülnek, halnak meg, mint a vegyipari katasztrófák miatt.
A nagy tömegben előállított vegyi anyagok káros hatása nem maradt
hatás nélkül a szakértőkre, a vegyészekre sem. Néhányan közülük —
nem kismértékben a kémia társadalmi megítélésének javítására — szám¬
ba vették azokat a lehetőségeket, kémiai eljárásokat és módszereket,
amelyek alkalmazása során nem vagy csak elfogadható, kis mértékben
keletkezik káros melléktermék, sőt maga a fő termék sem káros a kör¬
172