Page 88 [88]
FÜLÖP SÁNDOR
egyetemi oktatót, Jozef Vavrouseket az akkor még csehszlovák kormány
környezetvédelmi miniszterévé nevezzék ki 1990-ben. Vavrousek tudta,
hogy nemzeti szinten a környezetvédelem terén komoly áttörésekre
nincs esély, viszont úgy látta, hogy ha rendszeresen összehívja az eu¬
rópai környezetvédelmi minisztereket, akkor néhány kérdésben prog¬
resszív megoldásokra juthatnak. A miniszterek találkozói 2-3 évente
meg is valósultak, mind a mai napig tartanak, igaz, ritkuló időközök¬
ben. 1995-ös találkozójukon Szófiában elfogadtak egy nyilatkozatot a
környezeti demokráciáról, amiből kiindulva a következő találkozón a
dániai Aarhusban, nem kevés civil szakértői közreműködéssel, már egy
kötelező érvényű nemzetközi szerződést fogadtak el."
Az aarhusi egyezményt azután minden európai ország és maga az
Unió is villámgyorsan ratifikálta, 2002-es hatálybalépése után pedig
közösen létrehoztak egy Jogkikényszerítő Bizottságot (Compliance
Committee), amelyhez bárki fordulhat panasszal az Egyezmény nem
megfelelő végrehajtása miatt. Az aarhusi egyezmény nemzetközi jogban
ugyancsak kivételes karrierjét annak köszönheti, hogy a nemzetközi
és nemzeti szintű jogokban korábban szétszórtan meglévő közösségi
részvételi elemeket egységes rendszerré alakította, amelyben a három
pillér egymást erősíti.
Természetesen nem sokat érne még a legkiválóbb közösségi részvételi
rendszer sem akkor, ha nem lennének olyanok, akik képesek és hajlan¬
dók is élni vele. Emiatt a környezeti demokrácia hatékonyabbá tételéhez
az ún. részvételre képesítés rendszerének megszilárdítására, továbbfej¬
lesztésére van szükség, azaz el kell érni, hogy minden érintett, még a
legelmaradottabb régióban is, megérthesse a környezet védelmének a
fontosságát az egészségére, vagyontárgyaira, jövőjére nézve, és aktívan,
hatékonyan fel tudjon lépni, ha ezeket fenyegetés éri. Létrejöttek tehát
olyan környezetvédelmi civil szervezetek, hálózatok, amelyek segítséget
nyújtanak a helyi közösségeknek a közösségi részvételi ügyeikben." Az
12 Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvá¬
nosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről. Az aarhusi egyezményt Ma¬
gyarország 1998. december 18-án írta alá, 2001. július 3-án országgyűlési határo¬
zattal ratifikálta, majd a 2001. évi LXXXI. törvénnyel hirdette ki. Az egyezmény
előírásai 2001. október 30-án léptek hatályba.
Magyarországon például a győri Reflex Egyesület, a Levegő Munkacsoport és a
Környezetvédelmi Management és Jog Egyesület (EMLA), a környező országok¬
ban például a cseh Frank Bold Alapítvány, a szlovákiai Via Juris vagy az ukrán (Ivo¬
vi) Ecopravo. A nemzeti szervezetek általában több európai és globális hálózatnak
13
is aktív tagjai, mint például az európai közérdekű környezetvédelmi jogászokat
86