Seite 54 [54]
18.3. ÉLETKÉPEK
18.3.1. A Bulgarnak szölö ötödik vers tele van hetköznapi reszletekkel (inc. Iam
mihi respondes versu, cera atgue papyro; no. 49). Az első sor rögtön a már szokványosnak
számító kéziratos verses levélváltásra utal: , már versben válaszolsz nekem." Megtud¬
juk a versből, hogy közös tanulmányaik alatt Bulgart , Zsolna filozófusának" nevez¬
ték (7. sor). Keveset is beszélt, ahogy egy filozófushoz illik. Itt valószínűleg a Diszicha
Catonisböl oly jöl ismert maximára építi az okfejtését: Nam tacuisse nocet nulli, nocet
esse locutum.'” Ezzel a témaval kicsit eljatszik a 9-28. sorban. Madernek jé a humora.
(Legalábbis így 450 év múlva is érteni véljük.) A bölcs ember sokszor jobb, ha hallgat.
Bulgar bölcs, hiszen Zsolna filozófusa, így hát érthető, hogy ritkán írt, akkor is, ha
biztatták. De hát ő maga is így van ezzel, ha nem serkentették volna a barátai, akkor
sokkal kevesebb olvasnivalót küldött volna nekik. Bulgart azért is bátorította Mader
kedves szavakkal, hogy küldjön gyakrabban olvasnivalót (verba legenda), nehogy
csendben elillanjon Bulgar múzsája. De persze nem szeretné, ha az írás miatt sok
papír menne pocsékba, amelyre Bulgar — hiszen tudja Mader — fáradságos munkával
keresi meg a pénzt. De mondd el, kérlek, teszi hozzá Mader, tényleg ennyire drága
a papír?" Nem három obolus?"" Szerinte ott (Bánon) a kereskedők nem árulják ma¬
gasabb áron, mint nála (Irencsénben, lásd a 39—40. sort, ahol az apjáról ír): Ibi hanc
mercatores vestri mercede revendunt, non, puto, maiori quam mihi emenda venit. Mader
várja, hogy meglátogassa őket a trencséni iskolában, akkor majd minden egyebet is
megbeszélnek szóban, miközben sokat isznak és esznek is. Kellemes szavakkal fog¬
nak jámbor dolgokról beszélgetni, miközben komoly dolgokat vegyítenek könnyed
tréfákkal. Mader pedig ezekhez jól illő szóképekkel fogja szórakoztatni Bulgart. Így
váltogatnák majd sok énekkel a kevés italt. A verset a trencséni iskolára való utalás
miatt 1581—1582-ben írhatta. A Bulgartól közölt egyik vers az imént összefoglalt
vershez kapcsolödik (inc. Salve, Valeriane Mader, quo Trencziniensis, app. 26). Bulgar
ebben megemlíti azt, amire Mader invitálja a versében, vagyis édes és komoly dolgo¬
kat vegyitettek — ez utan? ez elött? — beszélgetéseikben (contulimus variis de rebus, seria
dulces miscentes inter quandoque blanditias).
18.3.2. Szintén nagyon hétköznapi témájú és a humanista versekben oly ritka sze¬
mélyes gesztussal találkozunk abban a Colacinusnak írt költeményben, amely egy
csomagot kisérhetett (inc. Docte vir et nostris quo non est maior in oris; no. 27). Mader
körtéket (pira parvula) küldött Colacinus kisfiának, és a körték mellé hét disztichont
adott kíséretnek. Colacinusnak ennél méltóbb ajándékot nem tud küldeni, mente¬
getőzik. A vers eleje segít datálni is a költeményt. Mader azt írja, hogy Trencsén
12 Disticha Catonis 1626, 13. Ugyanez Kis-Viczaynál: , Nem a szép hallgatás, de sok káricsálás veszti az
embereket.” Kis-Viczay 1713, 322.
113 Szötäräban Szenci Molnar igy definidlja az obolust: ,mintegy négy fillérnyi pénz”.
52