Seite 55 [55]
városában nagyszerűbb embert nem is találni Colacinusnál. Egykori zsolnai tanára
1582-ben ment Mosécra, és innen ment 1582-1583-ban Irencsénbe, ahol aztán meg
is halt. Tehát Mader 1582 második felében (végén?), vagy 1583-ban küldhette a kör¬
tét a kisfiúnak.
18.3.3. Mader a könyvecske következő versét is Colacinusnak írta (inc. Quae prius
obscurum, sine Musis nomen habebant; no. 28).§ De korábban keletkezhetett, mert
Colacinus 1582-es mosóci tartózkodására utal benne (Mossoviae celebres littera quaere
domos). A verset ajándéknak szánja, ami a korábban már többször említett, mai pers¬
pektívánkból már alig látszó, de sokkal gazdagabb kéziratos irodalmi életre utal. Ma¬
der a Colacinusnak szánt dicséreteken túl arról is panaszkodik a versben, hogy hiába
szeretné hazájának, vagyis Irencsénnek átadni mindazt az ajándékot, amit Istentől
— és persze Colacinustól — kapott, ha nincs rá módja. A tanítói hivatásra való minden
reményét elveszettnek látja (omnis et officii spes est mihi prorsus adempta). Ezek alapján
Beckóból küldhette a költeményt egykori tanárának Mosócra 1582 első felében.
18.3.4. A már említett unokatestvérnek, Nicolaus Mednienskinek egy valószí¬
nűleg fiatalon, trencséni éveiben (1573-—1575?) írt versben panaszkodik, hogy otthon
tanul szülei házában, miközben az iskola vezetését egy műveletlen gyerekre, Ihúri¬
ra! bízták (inc. Nunc ego privatam si nescis transigo vitam; no. 20). Várják már, hogy
az iskola élére megérkezzen Colacinus.
18.3.5. Egy másik versében Mednienskit — aki ekkor már a beckói iskola rektora
— meghívja, hogy másnap délben menjenek el Illava felé megmártózni a kénes termál¬
fürdőbe (inc. Cras ubi sol medio libraverit aethere currum; no. 31). Ez nem lehet más,
mint Irencsénteplic (Irencianske Teplice, SK)."" A Liber adoptivusban közli Mader
egy másik versét is Mednienskinek, amelyben gratulál beckói hivatalához (inc. Uz
maneat vivax, tentat sublimia virtus; app. 22).
18.3.6. Egy Mednienskinek írt másik, hosszabb Mader-vers szintén annak a bizo¬
nyítéka, hogy folyamatosan verses levelezésben álltak egymással, ahogy valószínűleg
a diák és értelmiségi kör tagjai is (inc. Dum me nescio guem reris, Nicolae, poetam; no.
36). Ezekből a levelekből csak azt a párat ismerjük, amelyeket Mader publikált.
18.3.7. A Martinus Malobicenusnak írt költeményben ismét verseket kér, és verses
levelezésüket említi, vagyis újból egy jól megfogható utalás a kéziratos irodalmi életre
(inc. Docte vir et multum sacris addicte Camenis; no. 58). A vers második felében papírt
kér Malobicenustól, amire írhatja a költeményeit. A verset 1582-ben írhatta, mert
Malobicenust a magyarbródi iskola rektorának nevezi, és — mint némely más versében
is — elpanaszolja, hogy saját pátriájában nem tud tanítani. Malobicenus 1574 és 1582
között volt rektor, Mader pedig 1582-ben költözik Beckóra, de a vers írásakor még
Trencsénben van
18.3.8. Egyik költeményében Mednienski közölte az unokatestvérével, hogy
Caspar Mrziglod (Marciglodius) vágújhelyi lelkész felajánlotta neki — mármint Ma¬
14 OKAL 1986, 151.
15 "TIhúri nevű rektort nem ismerünk. Lásd erről: OKAL 1986, 150.
16 OKAL 1986, 148.
53