Seite 53 [53]
cessis, no. 50). Okäl szerint 1581-1582-ben irhatta.'!! Ezt a vers utalásai erősítik meg.
Azt irja Conradinak a vers végén, hogy a többit — amit a költeményben kihagyott
— majd megbeszélik személyesen, szóban is, amikor hazalátogat apjához Trencsénbe
(63—64. sor). A vers nagy részében az eladósorban lévő hajadonokra panaszkodik: az
együgyűbb szüzekben van valami velük született gőg. Mindegyik Pariszt szeretne
magának, aki nemcsak nemes, de dolgos is, haja ápolt, arca pirospozsgás, mellkasa
napbarnított, cipője díszes. Na de ezeket a hajadonokat még az ügyes beszédű Ulys¬
ses sem fogja rábeszélni semmire. A szüzek először is az üres gazdagságot keresik;
azt, akinek sok pénze van. Válláról lógjon drága ruha, az elnyűtt köpenynek semmi
erénye. Ifjak, ne higgyetek a tudós elméknek! A dölyfös szűz észre sem veszi a tanult
férfit. Az iparos is hiába koszosabb, mint mi, de mert vagyonosabb, feleségül mennek
hozzá: így lesznek aztán gazdagok. A kovácsok fajtája is tele van sárga arannyal: ha
kováccsal tudsz házasodni, gazdag leszel. A hentes asztala is minden nap kövér étele¬
ket rak eléd: ha tehát hentest tudsz fogni, jó kövér leszel. A seborvoslás művészetében
jártasak is jólétben tündökölnek, elegáns a ruhájuk és ápolt a bőrük. Boldog, akinek
férje gyógyító kezekkel könnyít a betegeken. Minket bezzeg, nyomorultakat, ez az
esztelen, szűzi nem (sexus amens) megvet, mintha nem lenne semmink?! Cafrangos ci¬
pellők helyett esetleg édes könyvecskéket adnánk? Vajon tényleg értékesebb a tollnál
a kalapács" De hiszen mi vagyunk, akik az oltáron zsíros égőáldozatokkal dicsőítjük
az örökkévaló Istent, aki táplál és etet minket. És az őrült elméket is meggyógyítjuk!
Semmi művészet nem bír nagyobb hatalommal a miénknél. Akkor most, gőgös szűz,
megj és vesd csak meg szorgalmas tanulmányainkat! Keress magadnak mesterember
férjet (mechanicum virum)! (Ezen a ponton mi magunk is elbizonytalanodunk. Vajon
ha elég együgyűek és szüzek lennénk, akkor Mader szavai elegendő meggyőző erővel
bírnának-e a hentes húsosfazeka vagy a tisztes polgári nyugalmat árasztó orvosi hét¬
köznapok helyett a lyukas cipőjű bölcsészromantikát választani?) A vers végéből azért
az is kiderül, hogy Vénusz nyila Mader szívét még nem ütötte át újra. Ezek szerint
még nem vette feleségül Dorotheát 1582-ben.
18.2.5. Egy másik, Nicolaus Mednienskinek írt versében arról számol be, hogy
szerelmes lett, de nagyon (inc. I puer in molli non laedes pulvere plantas, no. 35). Ha
majd Mednienski írni akar, akkor erről a témáról írjon verset Madernek.
18.2.6. Ez a vers csak közvetetten nevezhető szerelmes versnek. A Poena adulterii
et periurii cimü vers a szerelem bűnéről szól. Exemplum arról, hogy bűnösként a földi
bíró büntetését el tudjuk ugyan kerülni, de Istenét soha (inc. Oppida guae rapidis in¬
ter populosa pererrat; no. 23). Bajmóc mellett történt egy házasságtörő nővel, akinek
testét közszemlére is tették. A házasságtörés híre, mint Vergilius sokszemű és -fülű
szárnyas szörnyetege elérte ugyan a bíró házát, de a bűnös nő Istenre esküdve tagadta
bűnét. Így aztán aratáskor belecsapott a villám, és testével együtt egy halom búzát is
elégetett. Mader le is vonja a következtetést a történetből: Tanulj másnak a bűnéből!
A legfőbb bíró haragja úgyis utoléri a hazugot.
11 OKAL 1986, 149.
51